A Titkos kert

Ilyenkor, amikor a kerti világ már félálomban van odakint, a télikertben az élet  csak most kezdődik igazán. A nyarat a teraszon, nyárikonyhában töltő szoba- és balkonnövények mára már visszakerültek téli helyükre és minden talpalatnyi helyet betöltöttek a télikert állandó lakói között, akik előbbiekkel ellentétben, " sajnos" óriási méretüknél fogva helyhez kötöttek lettek az évek során. Hogy csak egyet említsek közülük, ilyen a nagymamámtól megörökölt tö bb, mint húsz éves, éppen virágzás előtt álló Karácsonyi Kaktusz, aminek bárminemű mozgatása már több emberes feladat lenne. Egyébként a télikert virágzó életének nyolc éve alatt már nagyon sok növénytől meg kellett vállnom és továbbajándékoznom, mert túl jól érezték magukat és egy-kettőre kinőtték a helyiséget. Persze vannak olyanok, amelyekhez az embernek érzelmi okok miatt szorosabb a kötődése, így az elválás sem olyan egyszerű. Hisz nincs annál nagyszerűbb érzés, mint tovább nevelgetni, dédelgetni nagymamám virágait ugy

A napokban volt nálunk   az  idei utolsó zöldhulladék szállítás, így amit még lehetett gyorsan "becsomagoltunk". Ismét tetemes mennyiség jött össze, ráadásul úgy ,hogy három hete majd ugyanennyi zsákot sikerült kihelyezni a téglafalon túlra. Csak a 80 éves diófáról lejön minden évben úgy 15 zsák levél.   Az   az  igazság, hogy a komposztálóba, ami persze szintén majdnem megtelt, nem fér el ennyi zöld, illetve pont annyi hely maradt még benne, amennyi összegyűjtend ő levél és visszavágandó évelő van még... A kert ettől függetlenül most már egy kissé "kiürült", valami véget ért ismét, hisz a hangulatteremtő évelők, ( áttelelő lombúak és díszfüvek kivételével) dolgukat elvégezvén erre  az  évre , már csak a finom, puha hótakaróra várnak ( reméljük  az  idén tisztességesen lesz is benne részük), hogy alatta "kipihenvén" magukat, tavasszal újult erővel léphessenek ismét színre a vázalkotó növények kísérőtársaiként. Azoknak a lombhullató vagy örökzöld fáknak, c