Ugrás a fő tartalomra

Zsákokban az ősz...

A napokban volt nálunk az idei utolsó zöldhulladék szállítás, így amit még lehetett gyorsan "becsomagoltunk". Ismét tetemes mennyiség jött össze, ráadásul úgy ,hogy három hete majd ugyanennyi zsákot sikerült kihelyezni a téglafalon túlra. Csak a 80 éves diófáról lejön minden évben úgy 15 zsák levél. Az az igazság, hogy a komposztálóba, ami persze szintén majdnem megtelt, nem fér el ennyi zöld, illetve pont annyi hely maradt még benne, amennyi összegyűjtendő levél és visszavágandó évelő van még...
A kert ettől függetlenül most már egy kissé "kiürült", valami véget ért ismét, hisz a hangulatteremtő évelők, ( áttelelő lombúak és díszfüvek kivételével) dolgukat elvégezvén erre az évre , már csak a finom, puha hótakaróra várnak ( reméljük az idén tisztességesen lesz is benne részük), hogy alatta "kipihenvén" magukat, tavasszal újult erővel léphessenek ismét színre a vázalkotó növények kísérőtársaiként. Azoknak a lombhullató vagy örökzöld fáknak, cserjéknek, amelyek valóban a kert vázát, az alapját képezik, amelyeknek meghatározó szerepük van egy kert arculatában és ilyenkor érthetően még jobban a figyelem középpontjába kerülnek. De ez így TERMÉSZETes! Az élet örök körforgása. A minden változik és semmi sem állandó, a valaminek " meg kell halnia", hogy aztán újjászülethessen...az élet nagy alap igazságai, amit a kerten keresztül tökéletesen meg lehet érteni.

Képekben mutatom a "pucér" valóságot a már napokkal ezelőtt említett, őszi szép pillanatokkal fűszerezve, amelyek még november utolsó ajándékai.



























Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágyássa
Megjegyzés küldése
További információk

Moha és zuzmó

Tegnap mintha már megjött volna a tavasz hozzánk is, mert egy-két virág elkezdett erőlködni a kertben. Ám az eddigi hűvösebb, nedvesebb, nyirkosabb, napfényben nem igazán bővelkedő idő, a zömében amúgy is árnyékosabb kertünkben szemlátomást inkább a moháknak és társaiknak kedvezett. Ami hozzáteszem engem egy cseppet sem zavar és már hosszú idő óta nem is indítok ellenük direktbe írtóhadjáratot, főleg mert teljesen ámulatba ejtenek változatos szépségükkel. Ugye Ti is jártatok, vagy legalább is képeken már láttatok olyan erdőket, melyeknek fáit összefüggő, nagy kiterjedésű, egész moha vagy zuzmótelepek borítanak? Meseszépek! Nem tudok betelni velük! Nekem különben is egy ilyen kertben, mint amilyen a miénk, ahol nincs minden fűszál beigazítva, a növények agyonszabályozva egy “steril” környezetben..., ott teljesen TERMÉSZETES módon hozzátartoznak az összképhez, a kerti LÉThez. Azonkívül, ahogy eddig is láthattátok, a legnagyobb örömmel használom fel őket a különböző dekorációimhoz.:-)  S
Megjegyzés küldése
További információk

Egynyári "szerelmek"

Ma ugyan ismét esőnap van, kényszerpihenőn az ásó, kapa, gereblye, metszőolló...de ha majd újra fel tudjuk venni a kerti munkák fonalát, akkor lassan esedékessé válik az egynyári virágok beszerzése. Hogy őszinte legyek régen nem voltam nagy kedvelőjük és ennek azt hiszem pontosan tudom is az okát. Valahogy az én belső "virágképemet" teljesen bomlasztották a főleg műanyag cserepekbe( régen nagyon rondák voltak) ültetett legvadabb, leglehetetlenebb színű és mintázatú Petúniák és örök társa a piros Muskátli... a szekéren, a hordóban, a kút tetején...mindenhol. Isten lássa lelkem, de valahogy sehogy sem tudtam mit kezdeni velük! Aztán rájöttem, hogy mennyire más képet kapunk egy virágról, ha azt megfelelően tálaljuk, a megfelelő környezetben, a megfelelő növények társaságában. És ekkor megváltozott bennem is a gyerekkori rosszul beidegződött "utálom a Muskátlit és a Petúniát" érzés. Ma már egyébként is rajtuk kívül tömérdek, csodás és változatos egynyári virág ismert, k
Megjegyzés küldése
További információk