Ugrás a fő tartalomra

Moha és zuzmó

Tegnap mintha már megjött volna a tavasz hozzánk is, mert egy-két virág elkezdett erőlködni a kertben. Ám az eddigi hűvösebb, nedvesebb, nyirkosabb, napfényben nem igazán bővelkedő idő, a zömében amúgy is árnyékosabb kertünkben szemlátomást inkább a moháknak és társaiknak kedvezett. Ami hozzáteszem engem egy cseppet sem zavar és már hosszú idő óta nem is indítok ellenük direktbe írtóhadjáratot, főleg mert teljesen ámulatba ejtenek változatos szépségükkel. Ugye Ti is jártatok, vagy legalább is képeken már láttatok olyan erdőket, melyeknek fáit összefüggő, nagy kiterjedésű, egész moha vagy zuzmótelepek borítanak? Meseszépek! Nem tudok betelni velük! Nekem különben is egy ilyen kertben, mint amilyen a miénk, ahol nincs minden fűszál beigazítva, a növények agyonszabályozva egy “steril” környezetben..., ott teljesen TERMÉSZETES módon hozzátartoznak az összképhez, a kerti LÉThez. Azonkívül, ahogy eddig is láthattátok, a legnagyobb örömmel használom fel őket a különböző dekorációimhoz.:-) Szerintem meg egyébként sokszor meglehetősen rosszabb és ijesztőbb képet festenek le róluk, mint amilyenek valójában. Holott a zuzmók például gombák és algák csodálatos szimbiózisai, amelyek semmilyen módon nem károsítják a fákat, mivel táplálékukat saját maguk önállóan készítik. A kéreg- és áglakó zuzmók mellett vannak szikla-, levél és talajlakók is. (A dekorációknál ez utóbbit használtam.) Elárulom, hogy sokan a fák ágairól, törzséről a számukra nem kívánatos látványtól(?)igyekezvén szabadulni, ledörzsölik azokat a kéregről, szerintem feleslegesen. Mivel a tavaszi lemosópermet gombaölő összetevője amúgy is elpusztítja a zuzmókat, hisz az alga nem képes tovább egyedül a gomba nélkül fennmaradni. A gomba veszi fel ugyanis a vizet és az ásványi anyagokat, amiből aztán az alga a fény segítségével szerves vegyületet állít elő, azaz táplálékot a gomba számára. De ez csak együtt, közös erővel működik! Vagyis nálam is igazából ebben az időszakban mutatkoznak, láthatóak, míg meg nem történik az a bizonyos növényvédelmi “ fürdetés”. A mohák pedig, amik nemcsak önállóan de sok helyen a zuzmókkal együtt is megjelennek, szintén ebben az időszakban hozzák a legszebb formájukat. Amint azonban megjön az erős napsütés, a nagy meleg és mindehhez még a  csapadék is kevés , máris visszábbhúzódnak. Hogy őszinte legyek a legelső időkben a fű közül én is próbáltam eltávolítani. Imádtam volna látványra és a talpam alatt érezni is a puha, selymes, tömött mohapárnákat, de pont a fent említettek miatt, egy idő után csak az összeszáradt, kopasz foltok maradtak a fűben. Ezért, hogy még időben fűmaggal felülvethessem a “gyepet”, felgyorsítva a moha halálát, vasgáliccal ( vas-szulfát tartalom) felszórtam a mohás részeket. Aztán rájöttem, hogy a gyepszellőztetésnél amúgy is magától, elsőként szakad ki a földből, ahhoz lazán kötött gyökérzete miatt, így nem kéne mindenféle mohaírtó vegyszerrel bombáznom a kertet, ha feltétlenül nem muszáj. Egyébként meg kertünk, adottságainál fogva amúgy is jobban kedvez a mohának, mint a fűnek. Teljesen eltérőek a fű és a moha “ virulásához” szükséges feltételek. A fű szereti a napot, a jó vízelvezetésű, laza, tápanyagban gazdag és 5.5-7.0 PH-jú talajt. Ezzel szemben a moha az árnyékos, nedves, kötött, tápanyaghiányos és savanyúbb talajon üti fel a fejét. Vagyis ez nálunk így mind adott. Egyedül a napsütés van segítségemre nyáron, mint “mohaellenség” ( már ahol van), illetve tápanyagutánpótlással egy jó darabig van “fűszerű” gyep a kertben. Nem foci-vagy golfpálya, nem is angol gyep, csak“fűszerű”. Aztán tavasszal újra ott a moha. ( utána meg a gaz)Nem lázadozom ellene, mert beláttam, hogy ez inkább az ő természetes élőhelye, mint az ember által mesterségesen telepített fűé, ami mellesleg a legalacsonyabb szintet képviseli a növényvilágban. De azért őt is szeretjük, mohával vagy moha nélkül, gazzal vagy gaz nélkül, mert valljuk be nagyon jó leheveredni rá nyáron és bámulni a kék eget! :-)


























Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágyássa…

Június után Július

Már a július szót leírva is átmelegszik az ember itt ezekben a hideg, de remélhetőleg most már az utolsó téli tavaszi napokban. Van egy kis csúszás a naptár szerinti és a tényleges évszakváltás között az utóbbi években. Lehet módosítani kéne a naptárat?! Merthogy hosszú időn keresztül megszoktunk valamit,  mégpedig, hogy minden évszaknak megvan a maga színe, íze, illata, hangulata, érzése...stb, de főleg időjárása. Most meg olyan furcsa kettős, zavaró érzés, hogy Karácsonykor fenyőfát állítunk miközben még muskátlik virítak kint az ablakokban, tavasszal meg fészket készítünk a nyúlnak, miközben térdig járunk a hóban. Vagyis a tél nagyon belecsúszik a tavaszba, a tavasz a nyárba, a nyár az őszbe, az ősz a télbe, és ez így megy tovább. Talán újabb sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy szép lassan hozzászokjunk a megváltozott időjárási körülményekhez és teljesen természetes legyen a márciusi  hóember is. Hát ez van! Na de most újra előrefutunk az időben egy kicsit és folytatjuk a sort j…

Júniusi előzetes

Nagyon úgy tűnik, hogy márciusban is még február lesz, merthogy az igazán fagyos napok még csak most jönnek. Ezzel az elhúzódó téllel én sem számoltam olyan szempontból, hogy elfogyott a tűzifa, a mélyhűtőből "eltűntek" kertünk fagyasztott zöldségei, gyümölcsei. A spájzban van még lekvár, kevés dió és pár üveg körte befőtt és egy, már jól összeszáradt birsalmasajt, ami csak azért úszta meg eddig, mert észrevétlenül becsúszott az egyik polc szegletébe. Szóval itt a télen sikerült szinte mindent elhasználnom, elfőznöm, elsütnöm...úgyhogy majd "jó mókus módjára" tavasztól ( ha lesz) újra elkezdődhet a gyűjtögetés, bespájzolgatás, eltevés, befőzés...stb.Ti hogy álltok a téli tartalékokkal? :-)
Mindezektől függetlenül egyébként, meg kell mondjam én nagyon élvezem ezeket a napokat (is). Vincével kihasználván az időjárást, begyűjtöttünk még egy jó csomó szánkózós, hólapátolós, hóban hempergős, hódobálós...élményt.  Hóóó de jó ! Merthogy ez legalább annyira fontos!  Azonkívül…