Ugrás a fő tartalomra

"Mi az? Tiszta fényes születésem, lucskos sáros temetésem." ( a hó )

Nekem mindig ez a gyerekkoromból ismert találos kérdés jut eszembe, amikor az ember elbúcsúzik a téltől, a hótól. Igazán nem panaszkodhatunk, mert szerintem sikerült a legszebb arcát megmutatnia nekünk, még olyan áron is, hogy elvett a tavasz idejéből egy kicsit. Gyönyörű volt, de amilyen nehezen és lassan érkezett meg, most legalább olyan lassan is adja át helyét a tavasznak. Ami olyan szempontból nem is baj, hogy nem egyszerre egy nap alatt olvad el a hó és kell a földnek benyelnie ekkorra mennyiségű téli csapadékot, hanem szép fokozatosan, napról-napra tűnnek el a tél utolsó nyomai. Így az a bizonyos "temetés" se fog talán akkora "lucsokkal és sárral" járni. Ahol egyébként már az egyre nagyobb erőre kapó napsugarak elolvasztották a havat , ott látszik a tavasz, már centikben mérhető hó alatti " erőlködésének"" eredménye. Vagyis hagymás növények egész hada, tulipánok, nárciszok, játszintok, díszhagymák...stb várja, hogy eddigi stagnált állapotukból továbbléphessenek. Sőt egy-két évelő is már próbálkozik az elindulással. A növényekkel ellentétben az aranyhalaknak szerintem még várniuk kell egy kicsit, merthogy a kerti tavat még jégpáncél borítja jelen pillanatban. Mondjuk ma reggel is még mínusz 2 fok volt, ezért nem kapkodok én sem még semmiféle kerti munkával. Egyet kivéve, amit ugyan kevesebbszer említek, mert olyan természetes része a mindennapoknak, hogy az ember elfelejt róla beszélni, pedig ugyanúgy "munkának" számít. Ez pedig a hal- és a téli madáretetés valamint macskánk ( Mima) és törpe nyulaink ( Barack& Áfonya) folyamatos "pesztrálása". Utóbbiaknak például egész télen meleg, szalmával jól alá-és körbebélelt lakhelyet kellett biztosítani, nem is beszélve, hogy az "alá"-t még sűrűn cserélni is kell, ugyebár. Azonkívül, mivel kinn élnek, ugyanúgy, mint a madaraknak egy kicsit tápértékben gazdagabb eleségről kell gondoskodni. Széna, magvak... és persze a kerti "zöldhiány" miatt az import zöldségek is bejönnek ilyenkor a menüsorba. Itt említeném meg halkan, hogy a madarak, akik között sok a Csézike, Meggyvágó, Zöldike, rigók( Fekete-, Fenyő-...) és igen van Vörösbegy is, mint a Titkos kert című regényben, szóval egy zsák napraforgót és több kiló diót, nem beszélve a dekorációimról, fogyasztottak el eddig. De hát ez kell! Mert az állatok, legyen szó az általunk választott vagy a minket választottakról, ugyanúgy hozzátartoznak a kerti léthez. Nincs is annál nagyobb élmény, mint amikor a kora esti madáretetőfeltöltésekkor vadászatra induló baglyok a fejed felett repülnek el, madarak kórusénekére szökellő mókusok gyűjtik a diót a nyárikonyha tetejéről, amikor a macska meg a sün egy tányérból eszegetnek a teraszon...vagy mondjuk nyáron a kerti tóban fürödve Vincének a halak, a békák és a gyíkok "szolgálnak játékul" a műanyag kacsa helyett. És akkor még nem is említettem a legkisebbeket, a mindenféle repülő, mászó, színes, dolgozó, "muzsikáló"... bogarakat, rovarokat. Mert mi így éldegélünk együtt, ebben a növények, állatok és ember alkotta nagy közösségben, egy mindenki számára lakhelyet, táplálékot, védelmet... biztosító paradicsomban.:-)




















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágyássa

Moha és zuzmó

Tegnap mintha már megjött volna a tavasz hozzánk is, mert egy-két virág elkezdett erőlködni a kertben. Ám az eddigi hűvösebb, nedvesebb, nyirkosabb, napfényben nem igazán bővelkedő idő, a zömében amúgy is árnyékosabb kertünkben szemlátomást inkább a moháknak és társaiknak kedvezett. Ami hozzáteszem engem egy cseppet sem zavar és már hosszú idő óta nem is indítok ellenük direktbe írtóhadjáratot, főleg mert teljesen ámulatba ejtenek változatos szépségükkel. Ugye Ti is jártatok, vagy legalább is képeken már láttatok olyan erdőket, melyeknek fáit összefüggő, nagy kiterjedésű, egész moha vagy zuzmótelepek borítanak? Meseszépek! Nem tudok betelni velük! Nekem különben is egy ilyen kertben, mint amilyen a miénk, ahol nincs minden fűszál beigazítva, a növények agyonszabályozva egy “steril” környezetben..., ott teljesen TERMÉSZETES módon hozzátartoznak az összképhez, a kerti LÉThez. Azonkívül, ahogy eddig is láthattátok, a legnagyobb örömmel használom fel őket a különböző dekorációimhoz.:-)  S

Egynyári "szerelmek"

Ma ugyan ismét esőnap van, kényszerpihenőn az ásó, kapa, gereblye, metszőolló...de ha majd újra fel tudjuk venni a kerti munkák fonalát, akkor lassan esedékessé válik az egynyári virágok beszerzése. Hogy őszinte legyek régen nem voltam nagy kedvelőjük és ennek azt hiszem pontosan tudom is az okát. Valahogy az én belső "virágképemet" teljesen bomlasztották a főleg műanyag cserepekbe( régen nagyon rondák voltak) ültetett legvadabb, leglehetetlenebb színű és mintázatú Petúniák és örök társa a piros Muskátli... a szekéren, a hordóban, a kút tetején...mindenhol. Isten lássa lelkem, de valahogy sehogy sem tudtam mit kezdeni velük! Aztán rájöttem, hogy mennyire más képet kapunk egy virágról, ha azt megfelelően tálaljuk, a megfelelő környezetben, a megfelelő növények társaságában. És ekkor megváltozott bennem is a gyerekkori rosszul beidegződött "utálom a Muskátlit és a Petúniát" érzés. Ma már egyébként is rajtuk kívül tömérdek, csodás és változatos egynyári virág ismert, k