Nekem mindig ez a gyerekkoromból ismert találos kérdés jut eszembe, amikor az ember elbúcsúzik a téltől, a hótól. Igazán nem panaszkodhatunk, mert szerintem sikerült a legszebb arcát megmutatnia nekünk, még olyan áron is, hogy elvett a tavasz idejéből egy kicsit. Gyönyörű volt, de amilyen nehezen és lassan érkezett meg, most legalább olyan lassan is adja át helyét a tavasznak. Ami olyan szempontból nem is baj, hogy nem egyszerre egy nap alatt olvad el a hó és kell a földnek benyelnie ekkorra mennyiségű téli csapadékot, hanem szép fokozatosan, napról-napra tűnnek el a tél utolsó nyomai. Így az a bizonyos "temetés" se fog talán akkora "lucsokkal és sárral" járni. Ahol egyébként már az egyre nagyobb erőre kapó napsugarak elolvasztották a havat , ott látszik a tavasz, már centikben mérhető hó alatti " erőlködésének"" eredménye. Vagyis hagymás növények egész hada, tulipánok, nárciszok, játszintok, díszhagymák...stb várja, hogy eddigi stagnált állapotukból továbbléphessenek. Sőt egy-két évelő is már próbálkozik az elindulással. A növényekkel ellentétben az aranyhalaknak szerintem még várniuk kell egy kicsit, merthogy a kerti tavat még jégpáncél borítja jelen pillanatban. Mondjuk ma reggel is még mínusz 2 fok volt, ezért nem kapkodok én sem még semmiféle kerti munkával. Egyet kivéve, amit ugyan kevesebbszer említek, mert olyan természetes része a mindennapoknak, hogy az ember elfelejt róla beszélni, pedig ugyanúgy "munkának" számít. Ez pedig a hal- és a téli madáretetés valamint macskánk ( Mima) és törpe nyulaink ( Barack& Áfonya) folyamatos "pesztrálása". Utóbbiaknak például egész télen meleg, szalmával jól alá-és körbebélelt lakhelyet kellett biztosítani, nem is beszélve, hogy az "alá"-t még sűrűn cserélni is kell, ugyebár. Azonkívül, mivel kinn élnek, ugyanúgy, mint a madaraknak egy kicsit tápértékben gazdagabb eleségről kell gondoskodni. Széna, magvak... és persze a kerti "zöldhiány" miatt az import zöldségek is bejönnek ilyenkor a menüsorba. Itt említeném meg halkan, hogy a madarak, akik között sok a Csézike, Meggyvágó, Zöldike, rigók( Fekete-, Fenyő-...) és igen van Vörösbegy is, mint a Titkos kert című regényben, szóval egy zsák napraforgót és több kiló diót, nem beszélve a dekorációimról, fogyasztottak el eddig. De hát ez kell! Mert az állatok, legyen szó az általunk választott vagy a minket választottakról, ugyanúgy hozzátartoznak a kerti léthez. Nincs is annál nagyobb élmény, mint amikor a kora esti madáretetőfeltöltésekkor vadászatra induló baglyok a fejed felett repülnek el, madarak kórusénekére szökellő mókusok gyűjtik a diót a nyárikonyha tetejéről, amikor a macska meg a sün egy tányérból eszegetnek a teraszon...vagy mondjuk nyáron a kerti tóban fürödve Vincének a halak, a békák és a gyíkok "szolgálnak játékul" a műanyag kacsa helyett. És akkor még nem is említettem a legkisebbeket, a mindenféle repülő, mászó, színes, dolgozó, "muzsikáló"... bogarakat, rovarokat. Mert mi így éldegélünk együtt, ebben a növények, állatok és ember alkotta nagy közösségben, egy mindenki számára lakhelyet, táplálékot, védelmet... biztosító paradicsomban.:-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése