Ugrás a fő tartalomra

A Titkos kert



 Velencének a  hajdani gyümölcsösből lett nyaralóvidékén, 1300 m2-es területen található a bontott téglafal mögött meghúzódó TITKOS KERT. Egy bűbájos, F. H. Burnett Titkos kert című regényének filmváltozata inspirálta kert, ami csak arra várt hosszú évekig, hogy egyszer valamikor, valaki felébressze "csipkerózsika" álmából és szorgos, gondoskodó, szerető kezek által új értelmet nyerjen léte. Ez történt 2009-ben, ideköltözésünket követően. 
A mindenféle koncepció nélkül ültetett, elburjánzott, elvadult kertet az első évben meg kellett zabolázni.  És bár jó pár növénytől túlkorossága, betegségei vagy nemkívánatos esztétikai külleme miatt meg kellett válnunk, a  kert  fő vázalkotói, mint például a fenyők, gyümölcsfák vagy a közel 90 éves diófa is, meghatározó szereplői maradtak a kertnek. Olyannyira, hogy a kert funkciók szerinti arányos felosztása, a "zöld szobácskák" kialakítása, csakis azok kertben elfoglalt helyének figyelembevételével történhetett . Így kapott helyet közöttük a gyerek játszótér, szerszámtároló, fatároló, a fedett kocsibeálló, a naposabb részeken pedig a konyhakert, a fű övezte nyári konyha és egy kis öntisztulós tavacska. Azt  hiszem az egymástól jól elkülönülő, ám kanyargós ösvényekkel mégis szoros, összefügő kapcsolatban álló kertrészletek minden apró zugát sikerült kihasználni az adottságok mindennemű figyelembevételével. A kertünk háttérnövényzetéül szolgáló szomszédos növények szintén meghatározóak voltak a térszervezésnél. A kert pont ezért is tájképi (díszkert), mert belesimul, harmónikus egységet alkot a környezetével, még csak véletlenül sem ejtve azon egyetlen egy sebet sem ( "tájseb"). A többi, már általunk tudatosan választott és ültetett növény a kész kertrészletek köré, illetve mellé szerveződött. Olyan természethű , szabad formálású kertet alakítottam ki, ami egyszerre mindig csak  egy gyönyörű részletet tár fel a szemlélődő előtt, és soha nem engedi egyszerre láttatni magát. Sejteni lehet csak, hogy a kanyargós ösvények egy újabb, felfedezésre váró, csodás részéhez vezetik el az embert.
 A báját, a játékosságát, mozgalmasságát de egyben a belőle áradó békét, nyugalmat, melegséget a szín-, levél- és virágkontrasztok, a minden évszak virágzási csúcsai szerint ültetett évelő növények adják, amelyek az ösvények melletti buja, hömpölygő virágágyásokba rendeződtek. Velük úgy színezem a kertet, mint ahogyan a festő a vásznát. Az évelők árnyék- és félárnyékot kedvelő fajtáinak változatos kiültetéseit a koros fák árnyékába csempésztem. Páfrányok, árnyliliomok, harangvirágok, gyűszűvirágok...stb egész hada vesz részt így a kerti színjátékban és a napos részek évelőivel, legyen szó akár rózsáról, levenduláról, gólyorról...a hagymásokkal,  fákkal és cserjékkel együtt jóval több, mint száz fajta növényt tesznek ki összesen. Célom volt, hogy csakis hazai, őshonos, nem tájidegen növényekkel töltsem meg a kertet, és persze amelyek talaj-, víz-, fény-...igényeit biztosítani tudja kertünk. Zöld birodalmunkban a családi élettér praktikumát és esztétikumát ötvözik a gondosan elhelyezett kerti padok, kiülők, tűzkosár, odaillő régi tárgyak, pergola, cserepek... és persze az otthonosság érzetét fokozó, az adott évszaknak megfelelő, természetadta és saját kézzel készített   dekorációim.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágyássa

Moha és zuzmó

Tegnap mintha már megjött volna a tavasz hozzánk is, mert egy-két virág elkezdett erőlködni a kertben. Ám az eddigi hűvösebb, nedvesebb, nyirkosabb, napfényben nem igazán bővelkedő idő, a zömében amúgy is árnyékosabb kertünkben szemlátomást inkább a moháknak és társaiknak kedvezett. Ami hozzáteszem engem egy cseppet sem zavar és már hosszú idő óta nem is indítok ellenük direktbe írtóhadjáratot, főleg mert teljesen ámulatba ejtenek változatos szépségükkel. Ugye Ti is jártatok, vagy legalább is képeken már láttatok olyan erdőket, melyeknek fáit összefüggő, nagy kiterjedésű, egész moha vagy zuzmótelepek borítanak? Meseszépek! Nem tudok betelni velük! Nekem különben is egy ilyen kertben, mint amilyen a miénk, ahol nincs minden fűszál beigazítva, a növények agyonszabályozva egy “steril” környezetben..., ott teljesen TERMÉSZETES módon hozzátartoznak az összképhez, a kerti LÉThez. Azonkívül, ahogy eddig is láthattátok, a legnagyobb örömmel használom fel őket a különböző dekorációimhoz.:-)  S

Egynyári "szerelmek"

Ma ugyan ismét esőnap van, kényszerpihenőn az ásó, kapa, gereblye, metszőolló...de ha majd újra fel tudjuk venni a kerti munkák fonalát, akkor lassan esedékessé válik az egynyári virágok beszerzése. Hogy őszinte legyek régen nem voltam nagy kedvelőjük és ennek azt hiszem pontosan tudom is az okát. Valahogy az én belső "virágképemet" teljesen bomlasztották a főleg műanyag cserepekbe( régen nagyon rondák voltak) ültetett legvadabb, leglehetetlenebb színű és mintázatú Petúniák és örök társa a piros Muskátli... a szekéren, a hordóban, a kút tetején...mindenhol. Isten lássa lelkem, de valahogy sehogy sem tudtam mit kezdeni velük! Aztán rájöttem, hogy mennyire más képet kapunk egy virágról, ha azt megfelelően tálaljuk, a megfelelő környezetben, a megfelelő növények társaságában. És ekkor megváltozott bennem is a gyerekkori rosszul beidegződött "utálom a Muskátlit és a Petúniát" érzés. Ma már egyébként is rajtuk kívül tömérdek, csodás és változatos egynyári virág ismert, k