Velencének a hajdani gyümölcsösből lett nyaralóvidékén, 1300 m2-es területen található a bontott téglafal mögött meghúzódó TITKOS KERT. Egy bűbájos, F. H. Burnett Titkos kert című regényének filmváltozata inspirálta kert, ami csak arra várt hosszú évekig, hogy egyszer valamikor, valaki felébressze "csipkerózsika" álmából és szorgos, gondoskodó, szerető kezek által új értelmet nyerjen léte. Ez történt 2009-ben, ideköltözésünket követően.
A mindenféle koncepció nélkül ültetett, elburjánzott, elvadult kertet az első évben meg kellett zabolázni. És bár jó pár növénytől túlkorossága, betegségei vagy nemkívánatos esztétikai külleme miatt meg kellett válnunk, a kert fő vázalkotói, mint például a fenyők, gyümölcsfák vagy a közel 90 éves diófa is, meghatározó szereplői maradtak a kertnek. Olyannyira, hogy a kert funkciók szerinti arányos felosztása, a "zöld szobácskák" kialakítása, csakis azok kertben elfoglalt helyének figyelembevételével történhetett . Így kapott helyet közöttük a gyerek játszótér, szerszámtároló, fatároló, a fedett kocsibeálló, a naposabb részeken pedig a konyhakert, a fű övezte nyári konyha és egy kis öntisztulós tavacska. Azt hiszem az egymástól jól elkülönülő, ám kanyargós ösvényekkel mégis szoros, összefügő kapcsolatban álló kertrészletek minden apró zugát sikerült kihasználni az adottságok mindennemű figyelembevételével. A kertünk háttérnövényzetéül szolgáló szomszédos növények szintén meghatározóak voltak a térszervezésnél. A kert pont ezért is tájképi (díszkert), mert belesimul, harmónikus egységet alkot a környezetével, még csak véletlenül sem ejtve azon egyetlen egy sebet sem ( "tájseb"). A többi, már általunk tudatosan választott és ültetett növény a kész kertrészletek köré, illetve mellé szerveződött. Olyan természethű , szabad formálású kertet alakítottam ki, ami egyszerre mindig csak egy gyönyörű részletet tár fel a szemlélődő előtt, és soha nem engedi egyszerre láttatni magát. Sejteni lehet csak, hogy a kanyargós ösvények egy újabb, felfedezésre váró, csodás részéhez vezetik el az embert.
A báját, a játékosságát, mozgalmasságát de egyben a belőle áradó békét, nyugalmat, melegséget a szín-, levél- és virágkontrasztok, a minden évszak virágzási csúcsai szerint ültetett évelő növények adják, amelyek az ösvények melletti buja, hömpölygő virágágyásokba rendeződtek. Velük úgy színezem a kertet, mint ahogyan a festő a vásznát. Az évelők árnyék- és félárnyékot kedvelő fajtáinak változatos kiültetéseit a koros fák árnyékába csempésztem. Páfrányok, árnyliliomok, harangvirágok, gyűszűvirágok...stb egész hada vesz részt így a kerti színjátékban és a napos részek évelőivel, legyen szó akár rózsáról, levenduláról, gólyorról...a hagymásokkal, fákkal és cserjékkel együtt jóval több, mint száz fajta növényt tesznek ki összesen. Célom volt, hogy csakis hazai, őshonos, nem tájidegen növényekkel töltsem meg a kertet, és persze amelyek talaj-, víz-, fény-...igényeit biztosítani tudja kertünk. Zöld birodalmunkban a családi élettér praktikumát és esztétikumát ötvözik a gondosan elhelyezett kerti padok, kiülők, tűzkosár, odaillő régi tárgyak, pergola, cserepek... és persze az otthonosság érzetét fokozó, az adott évszaknak megfelelő, természetadta és saját kézzel készített dekorációim.
A mindenféle koncepció nélkül ültetett, elburjánzott, elvadult kertet az első évben meg kellett zabolázni. És bár jó pár növénytől túlkorossága, betegségei vagy nemkívánatos esztétikai külleme miatt meg kellett válnunk, a kert fő vázalkotói, mint például a fenyők, gyümölcsfák vagy a közel 90 éves diófa is, meghatározó szereplői maradtak a kertnek. Olyannyira, hogy a kert funkciók szerinti arányos felosztása, a "zöld szobácskák" kialakítása, csakis azok kertben elfoglalt helyének figyelembevételével történhetett . Így kapott helyet közöttük a gyerek játszótér, szerszámtároló, fatároló, a fedett kocsibeálló, a naposabb részeken pedig a konyhakert, a fű övezte nyári konyha és egy kis öntisztulós tavacska. Azt hiszem az egymástól jól elkülönülő, ám kanyargós ösvényekkel mégis szoros, összefügő kapcsolatban álló kertrészletek minden apró zugát sikerült kihasználni az adottságok mindennemű figyelembevételével. A kertünk háttérnövényzetéül szolgáló szomszédos növények szintén meghatározóak voltak a térszervezésnél. A kert pont ezért is tájképi (díszkert), mert belesimul, harmónikus egységet alkot a környezetével, még csak véletlenül sem ejtve azon egyetlen egy sebet sem ( "tájseb"). A többi, már általunk tudatosan választott és ültetett növény a kész kertrészletek köré, illetve mellé szerveződött. Olyan természethű , szabad formálású kertet alakítottam ki, ami egyszerre mindig csak egy gyönyörű részletet tár fel a szemlélődő előtt, és soha nem engedi egyszerre láttatni magát. Sejteni lehet csak, hogy a kanyargós ösvények egy újabb, felfedezésre váró, csodás részéhez vezetik el az embert.
A báját, a játékosságát, mozgalmasságát de egyben a belőle áradó békét, nyugalmat, melegséget a szín-, levél- és virágkontrasztok, a minden évszak virágzási csúcsai szerint ültetett évelő növények adják, amelyek az ösvények melletti buja, hömpölygő virágágyásokba rendeződtek. Velük úgy színezem a kertet, mint ahogyan a festő a vásznát. Az évelők árnyék- és félárnyékot kedvelő fajtáinak változatos kiültetéseit a koros fák árnyékába csempésztem. Páfrányok, árnyliliomok, harangvirágok, gyűszűvirágok...stb egész hada vesz részt így a kerti színjátékban és a napos részek évelőivel, legyen szó akár rózsáról, levenduláról, gólyorról...a hagymásokkal, fákkal és cserjékkel együtt jóval több, mint száz fajta növényt tesznek ki összesen. Célom volt, hogy csakis hazai, őshonos, nem tájidegen növényekkel töltsem meg a kertet, és persze amelyek talaj-, víz-, fény-...igényeit biztosítani tudja kertünk. Zöld birodalmunkban a családi élettér praktikumát és esztétikumát ötvözik a gondosan elhelyezett kerti padok, kiülők, tűzkosár, odaillő régi tárgyak, pergola, cserepek... és persze az otthonosság érzetét fokozó, az adott évszaknak megfelelő, természetadta és saját kézzel készített dekorációim.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése