Ugrás a fő tartalomra

A Titkos kert



 Velencének a  hajdani gyümölcsösből lett nyaralóvidékén, 1300 m2-es területen található a bontott téglafal mögött meghúzódó TITKOS KERT. Egy bűbájos, F. H. Burnett Titkos kert című regényének filmváltozata inspirálta kert, ami csak arra várt hosszú évekig, hogy egyszer valamikor, valaki felébressze "csipkerózsika" álmából és szorgos, gondoskodó, szerető kezek által új értelmet nyerjen léte. Ez történt 2009-ben, ideköltözésünket követően. 
A mindenféle koncepció nélkül ültetett, elburjánzott, elvadult kertet az első évben meg kellett zabolázni.  És bár jó pár növénytől túlkorossága, betegségei vagy nemkívánatos esztétikai külleme miatt meg kellett válnunk, a  kert  fő vázalkotói, mint például a fenyők, gyümölcsfák vagy a közel 90 éves diófa is, meghatározó szereplői maradtak a kertnek. Olyannyira, hogy a kert funkciók szerinti arányos felosztása, a "zöld szobácskák" kialakítása, csakis azok kertben elfoglalt helyének figyelembevételével történhetett . Így kapott helyet közöttük a gyerek játszótér, szerszámtároló, fatároló, a fedett kocsibeálló, a naposabb részeken pedig a konyhakert, a fű övezte nyári konyha és egy kis öntisztulós tavacska. Azt  hiszem az egymástól jól elkülönülő, ám kanyargós ösvényekkel mégis szoros, összefügő kapcsolatban álló kertrészletek minden apró zugát sikerült kihasználni az adottságok mindennemű figyelembevételével. A kertünk háttérnövényzetéül szolgáló szomszédos növények szintén meghatározóak voltak a térszervezésnél. A kert pont ezért is tájképi (díszkert), mert belesimul, harmónikus egységet alkot a környezetével, még csak véletlenül sem ejtve azon egyetlen egy sebet sem ( "tájseb"). A többi, már általunk tudatosan választott és ültetett növény a kész kertrészletek köré, illetve mellé szerveződött. Olyan természethű , szabad formálású kertet alakítottam ki, ami egyszerre mindig csak  egy gyönyörű részletet tár fel a szemlélődő előtt, és soha nem engedi egyszerre láttatni magát. Sejteni lehet csak, hogy a kanyargós ösvények egy újabb, felfedezésre váró, csodás részéhez vezetik el az embert.
 A báját, a játékosságát, mozgalmasságát de egyben a belőle áradó békét, nyugalmat, melegséget a szín-, levél- és virágkontrasztok, a minden évszak virágzási csúcsai szerint ültetett évelő növények adják, amelyek az ösvények melletti buja, hömpölygő virágágyásokba rendeződtek. Velük úgy színezem a kertet, mint ahogyan a festő a vásznát. Az évelők árnyék- és félárnyékot kedvelő fajtáinak változatos kiültetéseit a koros fák árnyékába csempésztem. Páfrányok, árnyliliomok, harangvirágok, gyűszűvirágok...stb egész hada vesz részt így a kerti színjátékban és a napos részek évelőivel, legyen szó akár rózsáról, levenduláról, gólyorról...a hagymásokkal,  fákkal és cserjékkel együtt jóval több, mint száz fajta növényt tesznek ki összesen. Célom volt, hogy csakis hazai, őshonos, nem tájidegen növényekkel töltsem meg a kertet, és persze amelyek talaj-, víz-, fény-...igényeit biztosítani tudja kertünk. Zöld birodalmunkban a családi élettér praktikumát és esztétikumát ötvözik a gondosan elhelyezett kerti padok, kiülők, tűzkosár, odaillő régi tárgyak, pergola, cserepek... és persze az otthonosság érzetét fokozó, az adott évszaknak megfelelő, természetadta és saját kézzel készített   dekorációim.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágyássa…

Június után Július

Már a július szót leírva is átmelegszik az ember itt ezekben a hideg, de remélhetőleg most már az utolsó téli tavaszi napokban. Van egy kis csúszás a naptár szerinti és a tényleges évszakváltás között az utóbbi években. Lehet módosítani kéne a naptárat?! Merthogy hosszú időn keresztül megszoktunk valamit,  mégpedig, hogy minden évszaknak megvan a maga színe, íze, illata, hangulata, érzése...stb, de főleg időjárása. Most meg olyan furcsa kettős, zavaró érzés, hogy Karácsonykor fenyőfát állítunk miközben még muskátlik virítak kint az ablakokban, tavasszal meg fészket készítünk a nyúlnak, miközben térdig járunk a hóban. Vagyis a tél nagyon belecsúszik a tavaszba, a tavasz a nyárba, a nyár az őszbe, az ősz a télbe, és ez így megy tovább. Talán újabb sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy szép lassan hozzászokjunk a megváltozott időjárási körülményekhez és teljesen természetes legyen a márciusi  hóember is. Hát ez van! Na de most újra előrefutunk az időben egy kicsit és folytatjuk a sort j…

Júniusi előzetes

Nagyon úgy tűnik, hogy márciusban is még február lesz, merthogy az igazán fagyos napok még csak most jönnek. Ezzel az elhúzódó téllel én sem számoltam olyan szempontból, hogy elfogyott a tűzifa, a mélyhűtőből "eltűntek" kertünk fagyasztott zöldségei, gyümölcsei. A spájzban van még lekvár, kevés dió és pár üveg körte befőtt és egy, már jól összeszáradt birsalmasajt, ami csak azért úszta meg eddig, mert észrevétlenül becsúszott az egyik polc szegletébe. Szóval itt a télen sikerült szinte mindent elhasználnom, elfőznöm, elsütnöm...úgyhogy majd "jó mókus módjára" tavasztól ( ha lesz) újra elkezdődhet a gyűjtögetés, bespájzolgatás, eltevés, befőzés...stb.Ti hogy álltok a téli tartalékokkal? :-)
Mindezektől függetlenül egyébként, meg kell mondjam én nagyon élvezem ezeket a napokat (is). Vincével kihasználván az időjárást, begyűjtöttünk még egy jó csomó szánkózós, hólapátolós, hóban hempergős, hódobálós...élményt.  Hóóó de jó ! Merthogy ez legalább annyira fontos!  Azonkívül…