Ugrás a fő tartalomra

"Ahogy kint, úgy bent..."

A kert után az otthonunk is felöltötte ünnepi ruháját és elkezdődött a számomra is nagyobb jelentőséggel bíró édes, meghitt várakozás. Mert maga a Karácsony mindig egy pillanat alatt "megtörténik", de az odáig vezető út minden egyes napjának fontos szerepe van abban, hogy milyen lesz az a bizonyos " egy pillanat". Ezért én is azok közé tartozom, akik nem engedik meg a világnak, hogy a felgyorsult, kapkodós, felületes, személytelen, plázákba rohangálós, külsőséggekkel és szélsőségekkel teli...karácsonyi őrületével befurakodjon az életünkbe és szándékosan megakadályozza azt, amiről ennek az időszaknak szólnia kéne. Nézzétek meg ilyenkor a természetet, a fákat, a növényeket! Elcsendesedik, lelassul, megpihen egy kicsit, visszavonul önmagába... mert csak ebben az állapotában tud annyi erőt, energiát gyűjteni, hogy tavasszal üdén, frissen, megújulva elindulhasson újra az élet. Ugyanezt kéne tennie az embernek is! 
Vincével pont ezért közös süteménysütögetéssel, ajándékkészítéssel, sok- sok meseolvasással, játékkal, gyertyafényes, kandallótüzes estékkel, hosszú téli sétákkal,... kevesebb munkával töltjük ezt az időszakot. És persze a nagy számot vetések időszaka is ez. Mit rontottam el, mit csináltam jól, mibe kell még több energiát, időt fektetnem a jövőben...egyáltalán hogyan és miként tovább? Szervezés vagy átszervezés, felkészülés, átgondolás, ráhangolódás...mert gyorsan vége lesz a télnek és tavaszra már minden kérdésre meg kell legyen a válasz! :-) Szép vasárnapot és lelkiekben gazdag Adventet kívánok Mindenkinek!








































Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágyássa
Megjegyzés küldése
További információk

Moha és zuzmó

Tegnap mintha már megjött volna a tavasz hozzánk is, mert egy-két virág elkezdett erőlködni a kertben. Ám az eddigi hűvösebb, nedvesebb, nyirkosabb, napfényben nem igazán bővelkedő idő, a zömében amúgy is árnyékosabb kertünkben szemlátomást inkább a moháknak és társaiknak kedvezett. Ami hozzáteszem engem egy cseppet sem zavar és már hosszú idő óta nem is indítok ellenük direktbe írtóhadjáratot, főleg mert teljesen ámulatba ejtenek változatos szépségükkel. Ugye Ti is jártatok, vagy legalább is képeken már láttatok olyan erdőket, melyeknek fáit összefüggő, nagy kiterjedésű, egész moha vagy zuzmótelepek borítanak? Meseszépek! Nem tudok betelni velük! Nekem különben is egy ilyen kertben, mint amilyen a miénk, ahol nincs minden fűszál beigazítva, a növények agyonszabályozva egy “steril” környezetben..., ott teljesen TERMÉSZETES módon hozzátartoznak az összképhez, a kerti LÉThez. Azonkívül, ahogy eddig is láthattátok, a legnagyobb örömmel használom fel őket a különböző dekorációimhoz.:-)  S
Megjegyzés küldése
További információk

Egynyári "szerelmek"

Ma ugyan ismét esőnap van, kényszerpihenőn az ásó, kapa, gereblye, metszőolló...de ha majd újra fel tudjuk venni a kerti munkák fonalát, akkor lassan esedékessé válik az egynyári virágok beszerzése. Hogy őszinte legyek régen nem voltam nagy kedvelőjük és ennek azt hiszem pontosan tudom is az okát. Valahogy az én belső "virágképemet" teljesen bomlasztották a főleg műanyag cserepekbe( régen nagyon rondák voltak) ültetett legvadabb, leglehetetlenebb színű és mintázatú Petúniák és örök társa a piros Muskátli... a szekéren, a hordóban, a kút tetején...mindenhol. Isten lássa lelkem, de valahogy sehogy sem tudtam mit kezdeni velük! Aztán rájöttem, hogy mennyire más képet kapunk egy virágról, ha azt megfelelően tálaljuk, a megfelelő környezetben, a megfelelő növények társaságában. És ekkor megváltozott bennem is a gyerekkori rosszul beidegződött "utálom a Muskátlit és a Petúniát" érzés. Ma már egyébként is rajtuk kívül tömérdek, csodás és változatos egynyári virág ismert, k
Megjegyzés küldése
További információk