Ugrás a fő tartalomra

"Tojásburkolás"

Mielőtt "továbbkertelnénk", szórakozásképpen, teret engedve az alkotószenvedélynek, a határtalan kreativitásnak, mutatok pár roppant egyszerű, mutatós, a kertben fellelhető természetes alapanyagokkal dekorált húsvéti dísztojást. Mert ahogy azt már Tőlem megszokhattátok, egy lehullott falevél, egy elszáradt ágacska, egy toboz...bármi képes inspirálni, hogy aztán újragondolt formában otthonunk és kertünk díszeként továbbélhessenek. Szóval ami ezekhez a tojásokhoz szügségeltetik, az hungarocell tojás, egy kis ragasztó(pisztoly) és fantázia. Amit én felhasználtam a hungarocell "álcázására", az barka, az erdei feketefenyőnk földre hullott kérge, a megmaradt karácsonyi dekorációs tobozok levágott pikkelyei, még az ősszel leszárított hortenzia virágok és persze a kerti kötözőzsinóromból beáldozott néhány "cm." Ízlés szerint aztán tehető még rájuk díszszalag átkötve, rákötve, felkötve, masniba, összetekerve...ahogy tetszik. :-) De mutatom...
Egyébként én úgy gondolom, hogy ugyanúgy ahogy Adventkor is, ezzel a fajta, az ünnepi húsvéti ráhangolódást segítő elfoglaltsággal értékes és hasznos időt lehet eltölteni a csemetéinkkel. :-)
A tavaszt meg közben "bemenekítettük" a tél elől és ezúttal most nem fontam a lemetszettt vesszőket, hanem vízbe téve kihajtatom, kivirágoztatom belőlük márciust. Most már csak azért is! Mert úgy látom a kertben még mindig nem annyira boldogul egymással tavasz és tél.:-)









Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágyássa
Megjegyzés küldése
További információk

Moha és zuzmó

Tegnap mintha már megjött volna a tavasz hozzánk is, mert egy-két virág elkezdett erőlködni a kertben. Ám az eddigi hűvösebb, nedvesebb, nyirkosabb, napfényben nem igazán bővelkedő idő, a zömében amúgy is árnyékosabb kertünkben szemlátomást inkább a moháknak és társaiknak kedvezett. Ami hozzáteszem engem egy cseppet sem zavar és már hosszú idő óta nem is indítok ellenük direktbe írtóhadjáratot, főleg mert teljesen ámulatba ejtenek változatos szépségükkel. Ugye Ti is jártatok, vagy legalább is képeken már láttatok olyan erdőket, melyeknek fáit összefüggő, nagy kiterjedésű, egész moha vagy zuzmótelepek borítanak? Meseszépek! Nem tudok betelni velük! Nekem különben is egy ilyen kertben, mint amilyen a miénk, ahol nincs minden fűszál beigazítva, a növények agyonszabályozva egy “steril” környezetben..., ott teljesen TERMÉSZETES módon hozzátartoznak az összképhez, a kerti LÉThez. Azonkívül, ahogy eddig is láthattátok, a legnagyobb örömmel használom fel őket a különböző dekorációimhoz.:-)  S
Megjegyzés küldése
További információk

Egynyári "szerelmek"

Ma ugyan ismét esőnap van, kényszerpihenőn az ásó, kapa, gereblye, metszőolló...de ha majd újra fel tudjuk venni a kerti munkák fonalát, akkor lassan esedékessé válik az egynyári virágok beszerzése. Hogy őszinte legyek régen nem voltam nagy kedvelőjük és ennek azt hiszem pontosan tudom is az okát. Valahogy az én belső "virágképemet" teljesen bomlasztották a főleg műanyag cserepekbe( régen nagyon rondák voltak) ültetett legvadabb, leglehetetlenebb színű és mintázatú Petúniák és örök társa a piros Muskátli... a szekéren, a hordóban, a kút tetején...mindenhol. Isten lássa lelkem, de valahogy sehogy sem tudtam mit kezdeni velük! Aztán rájöttem, hogy mennyire más képet kapunk egy virágról, ha azt megfelelően tálaljuk, a megfelelő környezetben, a megfelelő növények társaságában. És ekkor megváltozott bennem is a gyerekkori rosszul beidegződött "utálom a Muskátlit és a Petúniát" érzés. Ma már egyébként is rajtuk kívül tömérdek, csodás és változatos egynyári virág ismert, k
Megjegyzés küldése
További információk