Ahogy ígértem leírom, hogy én hogy szelídítettem meg a kert fenyőkkel teleültetett részét, hogyan öltöztettem fel, lágyítottam évelőkkel ezt az "északibb" benyomást. Én jómagam szeretem a fenyőinket. Már a koruknál fogva is sokat megélt, "sokat látott", bölcs, méltóságteljes fáknak tartom őket, és meg sem fordult a fejemben soha, hogy egyet is közülük kivágassak. Azért meg főleg nem, mondván, hogy "nem marad meg alattuk és a közelükben semmilyen növény". Valóban, a fenyők alá, környékére ültetett növényeknek jobban meg kell küzdenie azok talajfelszínhez közelebb futó gyökereivel, a vízért, napfényért....de lehet nekik segíteni hogy mindezek ellenére harmónikusan együtt tudjanak élni ezekkel a faóriásokkal. Amikor a bontott téglafal kerítés alapját kiásták, elég nagy mennyiségű termőföld halmozódott fel. A kertben pedig amikor megvettük, hogy honnan és mivégett de rengeteg terméskő volt mindenfele. Ezek az igazán nagy kincsek! A fenyők között vezető út mentén ezek után már csak egy kis alacsony támfalat kellett emelnem a kövekből és mögötte feltölteni a termőfölddel. Ez felfogható egyfajta magasított ágyásnak amit egyébként az esztétikumon kívül akkor is célszerű használni amikor el akarjuk kerülni a földcserét egy rossz talajminőség esetén. Aztán kevertem még a talajba szárított marhatrágyát egy kis savanyú tőzeggel. Egyébként ezeket minden tavasszal mielőtt kibújnak az évelők amúgy is bekapirgálom a földbe a növények közé a lehullott tűlevéllel együtt. Merthogy azt nem szoktam összeszedni. Kizárólag a térkőről söpröm le és csak a hosszú tűleveleket szedem le időnként azokról a növényekről amelyeket már úgy beborít, hogy ki sem látszanak. Tápanyagutánpótlásként nyáron a kert összes növénye, őket is beleértve, levéltrágyát kap még permetezőből kijuttatva. Szóval szó mi szó, egy ilyen kissé "megemelt ágyásban" már jól megélnek a növénykéim. A napfény is elegendő számukra, mert mint mondottam idős fákról lévén szó, az alsó ágaik jó része már elszáradt és réges-rég levágásra került, így az a kevés, de pont megfelelő mennyiségű napfény bejut közéjük. Ám sűrűn előfordul, hogy az eső viszont nem, és a kert többi részéhez képest itt teljesen száraz marad a talaj. Ilyenkor behúzom a locsolócsövet " az erdőnkbe" és árasztok, hogy minnél mélyebbre lejusson a víz. Megvolt a talaj, tápanyag, napfény, víz...de persze ne feledkezzünk meg azért a helyes növényválasztásról sem, árnyéki, félárnyéki kertrészről lévén szó. Voltak ezzel kapcsolatosan nekem is kudarcaim, amikor látszólag és elméletileg mindennek működnie kellett volna de a gyakorlatban mégsem úgy történt. Ez azért van, mert ÉLŐlényekkel van dolgunk és még azonos fajtán belül is sokszor teljesen eltérő dolgokat produkálnak az egyes egyedek. Érteni kell a nyelvükön, ami sokszor nem is olyan egyszerű! A teljesség igénye nélkül azért mondok pár olyan évelőt ami a képeken és a valóságban is látszik, hogy otthon érzi magát itt ezen az árnyékosabb, szárazabb részen. Ilyen a:
-Polygonatum multiflorum "Variegatum( Fürtös salamonpecsét)
-Polygonatum odoratum( Szagos salamonpecsét)
-Hosta plantaginea (Fehér árnyékliliom)
-Hosta lancifolia(Lándzsalevelű árnyékliliom)
-Matteuccia struthiopteris(Európai struccpáfrány)
-Luzula sylvatica(Erdei perjeszittyó)
-Convallaria majalis( Májusi gyöngyvirág)
-Bergenia cordifolia(Szívlevelű bőrlevél)
-Liriope muscali(Gyöngyikés gyepliliom)
-Campanula poscharskyana(Balkáni harangvirág)
-Pachysandra terminalis(Japán kövérke)
és még sokan mások...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése