Ugrás a fő tartalomra

A tél szele...

A ma reggeli mínusz 4 fokkal a tél már igencsak jelezte, hogy itt toporog aküszöbön és várja, hogy átvehesse helyét az ősznek.
Mi itt a Titkos kertben azonban még mindig a sok kerti teendő közepette vagyunk és próbáljuk kihasználni azt az egy-két hetet ami maradt még az őszből. Rengeteg, az ilyenkor szokásos "munkát" már elvégeztük. Így jelenthetem, hogy a kerti padok lekezelve, a növények megkapták az őszi rezes lemosó permetezést, a balkonnövények már a téli kertben, hagymások a cserepekben, a Dáliák, Kánák és társaik a pincében, az évelők pedig azóta is folyamatos visszavágás alatt vannak. Ez utóbbit elárulom, jobban szeretem ilyenkor elvégezni, habár tudom, hogy erről megoszlanak a vélemények. Ám tavasszal, amikor felébred téli álmából a természet és beindul az élet, hirtelen annnyi-annyi dolgot kell elvégezni, főleg egy ekkora és ilyen jellegű kertben, hogy ezzel időt nyerek és nem csúszok el olyan munkákkal, amiknek viszont ideje van. Amit ha tetszik, ha nem, időben el KELL végezni! Nem lehet egy hét múlva vagy egy hónap múlva, amikor éppen ideje, kedve... van hozzá az embernek...nem, nem, fontos az időzítés! Időben be kell tudni csatlakozni a természet körforgásába, felvenni a ritmust és vele együtt haladni.
Szóval visszatérve, munka még mindig akad, de mindeközben kiélvezzük és észrevesszük magunk körül azt a sok szépséget amit még november a mai napig ad és adni akar. És tudom mindez nem így lenne, ha mi is hagynánk magunkat belesodortatni a világ már megint ideje-korán elkezdődött karácsonyi őrületébe. Meghosszabítván a decembert, a csúnyán lerövidített novembertől pedig elvonván az egyébként neki is ugyanúgy kijáró figyelemet és tiszteletet. Miért?

Dehogy képeket is mutassak mostani ténykedéseinkről, íme elsőként a“faelpakolásunk”, mint az őszi látványos munkáink egyike. Mert ha már hideg és kerti munka, a kertből bejőve bizony most mindennap jólesik a tűz melege és látványa. És habár van fatárolónk, most még üresen maradt a következő faszállítmányig, mert minden máshova jutott fa, csak oda nem. A nyár óta szorgalmasan összegyűjtött négy véka tobozt is ilyenkor kezdjük felhasználni. Nem, nem. Nem dekorációnak, ahogy rá szoktatok kérdezni a kertlátogatások során, illetve csak töredékét, leginkább begyújtósként tesz jó szolgálatot a metszésekből felszaporodó ágakkal, gallyakkal és a megtört dió héjával együtt. Szerintem egyébként ezeknek a farakásoknak, a vékába gyűjtött tobozoknak, gallyaknak ..., így önmagukban is van annyi díszítő értéke és hangulata, mint bármelyik "megkomponált" dekorációnak.

Én nagyon szeretem őket!



                                         














Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágyássa
Megjegyzés küldése
További információk

Moha és zuzmó

Tegnap mintha már megjött volna a tavasz hozzánk is, mert egy-két virág elkezdett erőlködni a kertben. Ám az eddigi hűvösebb, nedvesebb, nyirkosabb, napfényben nem igazán bővelkedő idő, a zömében amúgy is árnyékosabb kertünkben szemlátomást inkább a moháknak és társaiknak kedvezett. Ami hozzáteszem engem egy cseppet sem zavar és már hosszú idő óta nem is indítok ellenük direktbe írtóhadjáratot, főleg mert teljesen ámulatba ejtenek változatos szépségükkel. Ugye Ti is jártatok, vagy legalább is képeken már láttatok olyan erdőket, melyeknek fáit összefüggő, nagy kiterjedésű, egész moha vagy zuzmótelepek borítanak? Meseszépek! Nem tudok betelni velük! Nekem különben is egy ilyen kertben, mint amilyen a miénk, ahol nincs minden fűszál beigazítva, a növények agyonszabályozva egy “steril” környezetben..., ott teljesen TERMÉSZETES módon hozzátartoznak az összképhez, a kerti LÉThez. Azonkívül, ahogy eddig is láthattátok, a legnagyobb örömmel használom fel őket a különböző dekorációimhoz.:-)  S
Megjegyzés küldése
További információk

Egynyári "szerelmek"

Ma ugyan ismét esőnap van, kényszerpihenőn az ásó, kapa, gereblye, metszőolló...de ha majd újra fel tudjuk venni a kerti munkák fonalát, akkor lassan esedékessé válik az egynyári virágok beszerzése. Hogy őszinte legyek régen nem voltam nagy kedvelőjük és ennek azt hiszem pontosan tudom is az okát. Valahogy az én belső "virágképemet" teljesen bomlasztották a főleg műanyag cserepekbe( régen nagyon rondák voltak) ültetett legvadabb, leglehetetlenebb színű és mintázatú Petúniák és örök társa a piros Muskátli... a szekéren, a hordóban, a kút tetején...mindenhol. Isten lássa lelkem, de valahogy sehogy sem tudtam mit kezdeni velük! Aztán rájöttem, hogy mennyire más képet kapunk egy virágról, ha azt megfelelően tálaljuk, a megfelelő környezetben, a megfelelő növények társaságában. És ekkor megváltozott bennem is a gyerekkori rosszul beidegződött "utálom a Muskátlit és a Petúniát" érzés. Ma már egyébként is rajtuk kívül tömérdek, csodás és változatos egynyári virág ismert, k
Megjegyzés küldése
További információk