A Titkos kert

A  naptár szerint már vége van   a  Karácsonynak, ám ahogy mondani szokták, ez nem is annyira egy ünnep, mint inkább egy állapot amiben jó megmerítkezni, jó benne elidőzni...Úgyhogy mi még most is lubickolunk ebben az érzésben itt az Újév küszöbén is. Annál is inkább mert sosem voltam egy nagy "szilveszterezős", nem szoktam fogadalmakat sem tenni és visszatekinteni is csak annyira szoktam, amennyire az   a  jövő szempontjából lényeges.   A  tervek szövögetés e és  a  múlt számvetése,  a  szokások ellenére nekem Újévtől független folyamatok és annál sokkal több időt, komolyságot, utóbbi pedig még mélységet és őszinteséget is igényel, ha az ember megértésekkel, megoldásokkal, jól akar belőle kijönni. Egyébként ahogy találóan Wass Albert is írja:.."hogy Újév napja, mint kezdet, mint kiindulási pont, mindössze ember csinálta illúzió az idő végtelenségében...", de ez semmiképpen ne vegye el  a  kedveteket  a  ma esti ünnepléstől! :-) Jövőre folytatjuk és ehhez

"Inasok és szobalányok léptek   a  szobába és díszítéséhez láttak. Színes papírból kivágott kis hálókat aggattak ágaira;   a  hálókat cukorkákkal töltötték meg; aranyozott almát, diót függesztettek fel gallyaira - úgy festettek, mintha rajta termettek volna. Ágai hegyére vagy száz piros, kék, fehér gyertyát erősítettek. Zöld tűi között babák ringatóztak, szakasztott olyanok voltak, mint az emberek, csak kicsinyek -   a fenyőfa  még sohasem látott ilyeneket -, fönt   a  fa csú csán pedig egy nagy aranycsillag tündöklött. Szép volt, ó, milyen szépséges szép!" Biztosan sokaknak ismerősek e sorok.  A  mai napig megőriztem édesanyám régi, már megfakult, de még mindig  a  leggyönyörűbb mesékkel és csodás képekkel teli ANDERSEN MESÉK című könyvét. És persze ilyenkor Karácsonykor ez  a  mese mindig előkerül nálunk megunhatatlanul. Mi talán pont emiatt  a  történet miatt , megérintve  a  kivágott kis  fenyőfa  szomorúan végződő sorsától , megmaradtunk  a  műfenyőnél. Élő fát p

Ezekkel a karácsonyi házikókkal biztosan nem járunk úgy, mint a mézeskalácsokkal, hogy idő előtt elfogyna, mert azt hiszem sikerült hosszú távra maradandót alkotnunk. Vince amúgy is nagy ajándékkészítésben van még itt az utolsó napokban, így gondoltunk egyet és az eddigi hagyományokat felrúgva, a karácsonyi szilikon sütőformákat most egy kis modellgipsszel töltöttünk meg, amiket aztán ő száradás után kedvére kifesthetett. Fél napig dolgozott vele, m ígnem megszülettek a gyönyörű, színes házikók és templomok mindenkinek teljesen személyreszabott színösszeállításban. Emlékszem, amikor én is gyerek voltam mindig, minden évben saját magam készítettem az ajándékokat szívvel, lélekkel, időt és energiát nem sajnálva, a legtöbbet és legszebbet adván így önmagamból mindenkinek. És most a család többi tagjával együtt Vincétől visszakapom ugyanezt, minden kis ecsetvonásában...:-)

Úgy ahogy volt, mindenféle dekoráció nélkül. Így most már én is csak képeket tudok nézegetni róluk Veletek együtt, mivel az egy hete sütött mézeskalácsnak már nyoma sincs. Még mutatóban sem maradt belőle egy morzsa sem Karácsonyra! Pedig minden évben próbálom eltalálni a jó időzítést a süti sütések elkezdésére, de azt hiszem fel kell adjam, mert ilyen nem létezik nálunk! Főleg ha elmondom , hogy a tripla ( igen, jól olvassátok!) adag hókiflivel is hasonlóan jártam, annyi különbséggel csak, hogy abból még ebben a pillanatban, míg itt írom ezt a bejegyzést és közben a fél szememet rajta tartom, maradt még egy kis adag az "üvegben". Szerintem van még úgy két napja a nyomtalanul való eltűnéséig. Persze a sütik "felporszívózásában" besegítettek a nagyszülők, unokatesók... Most vagy nekiállok ismét megsütni őket, vagy....??

Ezeknek a faágaknak, háncsnak, kéregnek... nem sikerült eljutnia a kandallóig, mert Vincével addig- addig beszélgettünk az erdei állatok   téli etetéséről, mígnem azon kaptuk magunkat, hogy egy kosár begyújtóstól teljes ihletett állapotba kerülvén fűrészelünk, fúrunk, faragunk, ragasztunk. Végül egy régről megmaradt, vékony préselt falemezen életre keltettük a lángoktól megmenekült faágakból, az erdei tisztás   téli  életének egy "szösszenetét". És ha már ünnep és KARÁCSONY, akkor persze szarvasok, méghozzá "CSODASZARVASOK" lettek azok az állatok, amelyeket a friss szénával teli etető köré megálmodtunk. Higgyétek el, olyan jó sokszor gyereknek lenni, ahol mese és valóság eggyé válik és az alkotás ilyen egyszerű és természetes módján az ember begyűjti a hétköznapok apró örömeit! Szép és tartalmas hétvégét Mindenkinek!

Vince   sajátkezű  téli KÓKUSZGOLYÓ hadserege, a tegnap este fénypontjaként..:-))