Úgy ahogy volt, mindenféle dekoráció nélkül. Így most már én is csak képeket tudok nézegetni róluk Veletek együtt, mivel az egy hete sütött mézeskalácsnak már nyoma sincs. Még mutatóban sem maradt belőle egy morzsa sem Karácsonyra! Pedig minden évben próbálom eltalálni a jó időzítést a süti sütések elkezdésére, de azt hiszem fel kell adjam, mert ilyen nem létezik nálunk! Főleg ha elmondom , hogy a tripla ( igen, jól olvassátok!) adag hókiflivel is hasonlóan jártam, annyi különbséggel csak, hogy abból még ebben a pillanatban, míg itt írom ezt a bejegyzést és közben a fél szememet rajta tartom, maradt még egy kis adag az "üvegben". Szerintem van még úgy két napja a nyomtalanul való eltűnéséig. Persze a sütik "felporszívózásában" besegítettek a nagyszülők, unokatesók... Most vagy nekiállok ismét megsütni őket, vagy....??
A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak, vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágyássa
Megjegyzések
Megjegyzés küldése