Kell a csapadék, persze, hogy kell a földnek, főleg ha olyan forró és száraz lesz a nyarunk, mint tavaly volt. Ám még jobb lenne ha eső helyett inkább Holle anyó megtalálná már végre a tollpaplanát és jól megrázná, hogy finom, puha hótakaró alatt pihenhesse ki magát a természet tavaszig. Utoljára két éve volt egy kevéske hó, amint azt a képeken is láthatjátok, de igazán-igazán szép telek talán gyerekkoromban voltak utoljára. Pedig a fehérhólepel nemcsak a növényekre van jó hatással hanem az emberekre is.(volt) Hófehérségével számomra is a tisztaságot, az érintetlenséget, a romlatlanságot, az ártatlanságot...szimbolizálta mindig is és elfedvén a világ "mocskát", pont ennek az időszaknak a lényegét erősítette. Segített a világnak lelassulni, segítette a tisztulást ( a természetét is!), az elmélyülést, a befele tekintést, ugyanakkor szerintem az embereket is jobban összehozta. Most meg megint olyan érzésem van, mintha nem lenne így hóés fagy nélkül kerek a tél története. Valahogy nem tud kiteljesedni, nem tud kitörni, nem tudja a "télfeladatát" tenni, nincs az a katarzis élmény. Olyan , mintha egy csomó minden érezhető módón bennrekedne a levegőben, a vízben,..., a lelkekben...amit jó lenne nem "átvinni" a tavaszba/ra. És itt nem csak az emberi , lelki dolgokra akarom a súlypontot helyezni, hanem a tél " télfeladatára" is. Vagyis a hó nemcsak eltakar, de véd, ápol, táplál... a hideg meg segítené a természetes szelekciót. A túlságosan elszaporodott kártevőkét, a beteg, gyenge, fertőzött növényekét...( vagy a nem idevalókét)
Kell a csapadék, persze, hogy kell a földnek, főleg ha olyan forró és száraz lesz a nyarunk, mint tavaly volt. Ám még jobb lenne ha eső helyett inkább Holle anyó megtalálná már végre a tollpaplanát és jól megrázná, hogy finom, puha hótakaró alatt pihenhesse ki magát a természet tavaszig. Utoljára két éve volt egy kevéske hó, amint azt a képeken is láthatjátok, de igazán-igazán szép telek talán gyerekkoromban voltak utoljára. Pedig a fehérhólepel nemcsak a növényekre van jó hatással hanem az emberekre is.(volt) Hófehérségével számomra is a tisztaságot, az érintetlenséget, a romlatlanságot, az ártatlanságot...szimbolizálta mindig is és elfedvén a világ "mocskát", pont ennek az időszaknak a lényegét erősítette. Segített a világnak lelassulni, segítette a tisztulást ( a természetét is!), az elmélyülést, a befele tekintést, ugyanakkor szerintem az embereket is jobban összehozta. Most meg megint olyan érzésem van, mintha nem lenne így hóés fagy nélkül kerek a tél története. Valahogy nem tud kiteljesedni, nem tud kitörni, nem tudja a "télfeladatát" tenni, nincs az a katarzis élmény. Olyan , mintha egy csomó minden érezhető módón bennrekedne a levegőben, a vízben,..., a lelkekben...amit jó lenne nem "átvinni" a tavaszba/ra. És itt nem csak az emberi , lelki dolgokra akarom a súlypontot helyezni, hanem a tél " télfeladatára" is. Vagyis a hó nemcsak eltakar, de véd, ápol, táplál... a hideg meg segítené a természetes szelekciót. A túlságosan elszaporodott kártevőkét, a beteg, gyenge, fertőzött növényekét...( vagy a nem idevalókét)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése