Itt az események gyors sodrásában nem volt sok időm mostanában mazsolázgatni a régi képek között, de ma valahogy újra úgy éreztem, hogy ezekben a szürke napokban inspirációs jelleggel előkeresek és megmutatok Nektek megint egy" VOLT", kilenc évvel ezelőtti állapotot (első kép). Mögé felsorakoztatva természetesen az ez "VAN" (most) állapot képeit, vagyis hogy nekem konkrétan a kertnek ezen részével mit sikerült kezdenem. Lehet sűrűbben is megteszem majd, hisz ezeket a hónapokat ha az ember kihasználja a tervezgetésekre, álmodozásokra, újragondolásokra,...tavasszal már némi nemű lépéselőnnyel vághat neki a fejben (vagy papíron) összeállt képek megvalósításának.
Azt már írtam egy jóval korábbi bejegyzésben, hogy a fenyők többségének ágai nálunk feljebb lettek vágva, nemcsak esztétikai okokból, (elszáradt ágak) hanem hogy segítsem az alattuk, közöttük beültetett növényeket több fényhez jutni. A fenyők és a növények között általánosan a vízért, tápanyagokért, a gyökérnyomás... miatt kialakuló "viszály" elrendezésére, megoldásképpen megemeltem a növények alatti talajt. Kicsit olyan magaságyás jelleggel, szárazon rakott, alacsony terméskő támfalak tartotta föld segítségével, amelyek szinte észrevétlenül simulnak bele a környezetükbe. A képen látható fa hintaágyunk tavaly ilyenkor még ott állt a fenyő alatt , de aztán megadta magát az időnek és elkorhadt az előző évekbeli átfestegetés és faápolgatás ellenére. Pedig a szintén terméskőből kialakított kis placc, főleg azért lett( volna) körülötte kialakítva, hogy meglehessen közelíteni egy-egy nagyobb esőzés után, kihagyva a sártengeren való átkelést. Dehát a hinta nem így akarta, úgyhogy ő ment, a terméskő placc meg maradt, egy "kellemes hangulatú" helyet biztosítva így a tűzkosárnak és a cserepes növényeim jó részének. Elárulom, azért Placcnak is meg kellett pár esőt érnie, hogy a föld, amibe "csak" úgy belelett ágyazva, mindennemű, a természetes hatást "ölő" beton használata nélkül, egy kis fenyőtüskével, ezzel-azzal összetömörödjék alatta, közötte...és beálljon a mostani sárfelfröcsögés és mocorgás nélküli állapot. Ezt ki kell várni türelemmel!
"A fenyők alatt nem marad meg semmi" állításra is sikerült rácáfolnom, mert kilencedik éve, teljes összhangban éldegélnek itt a zömében évelő "zöldek" a nagy faóriások társaságában. Ezek pedig a különböző árnyliliomok, páfrányok, szellőrózsa, harangvirág, keserűfű, gyűszűvirág...és még folytathatnám a sort, amik lágyan körbeölelik Placcot. Maradjunk ennél az elnevezésnél!:-))
Megjegyzések
Megjegyzés küldése