Ugrás a fő tartalomra

Ilyen volt, ilyen lett (sorozat)

Itt az események gyors sodrásában nem volt sok időm mostanában mazsolázgatni a régi képek között, de ma valahogy újra úgy éreztem, hogy ezekben a szürke napokban inspirációs jelleggel előkeresek és megmutatok Nektek megint egy" VOLT", kilenc évvel ezelőtti állapotot (első kép). Mögé felsorakoztatva természetesen az ez "VAN" (most) állapot képeit, vagyis hogy nekem konkrétan a kertnek ezen részével mit sikerült kezdenem. Lehet sűrűbben is megteszem majd, hisz ezeket a hónapokat ha az ember kihasználja a tervezgetésekre, álmodozásokra, újragondolásokra,...tavasszal már némi nemű lépéselőnnyel vághat neki a fejben (vagy papíron) összeállt képek megvalósításának.
Azt már írtam egy jóval korábbi bejegyzésben, hogy a fenyők többségének ágai nálunk feljebb lettek vágva, nemcsak esztétikai okokból, (elszáradt ágak) hanem hogy segítsem az alattuk, közöttük beültetett növényeket több fényhez jutni. A fenyők és a növények között általánosan a vízért, tápanyagokért, a gyökérnyomás... miatt kialakuló "viszály" elrendezésére, megoldásképpen megemeltem a növények alatti talajt. Kicsit olyan magaságyás jelleggel, szárazon rakott, alacsony terméskő támfalak tartotta föld segítségével, amelyek szinte észrevétlenül simulnak bele a környezetükbe. A képen látható fa hintaágyunk tavaly ilyenkor még ott állt a fenyő alatt , de aztán megadta magát az időnek és elkorhadt az előző évekbeli átfestegetés és faápolgatás ellenére. Pedig a szintén terméskőből kialakított kis placc, főleg azért lett( volna) körülötte kialakítva, hogy meglehessen közelíteni egy-egy nagyobb esőzés után, kihagyva a sártengeren való átkelést. Dehát a hinta nem így akarta, úgyhogy ő ment, a terméskő placc meg maradt, egy "kellemes hangulatú" helyet biztosítva így a tűzkosárnak és a cserepes növényeim jó részének. Elárulom, azért Placcnak is meg kellett pár esőt érnie, hogy a föld, amibe "csak" úgy belelett ágyazva, mindennemű, a természetes hatást "ölő" beton használata nélkül, egy kis fenyőtüskével, ezzel-azzal összetömörödjék alatta, közötte...és beálljon a mostani sárfelfröcsögés és mocorgás nélküli állapot. Ezt ki kell várni türelemmel!

"A fenyők alatt nem marad meg semmi" állításra is sikerült rácáfolnom, mert kilencedik éve, teljes összhangban éldegélnek itt a zömében évelő "zöldek" a nagy faóriások társaságában. Ezek pedig a különböző árnyliliomok, páfrányok, szellőrózsa, harangvirág, keserűfű, gyűszűvirág...és még folytathatnám a sort, amik lágyan körbeölelik Placcot. Maradjunk ennél az elnevezésnél!:-))





























Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágy...
Megjegyzés küldése
További információk

Moha és zuzmó

Tegnap mintha már megjött volna a tavasz hozzánk is, mert egy-két virág elkezdett erőlködni a kertben. Ám az eddigi hűvösebb, nedvesebb, nyirkosabb, napfényben nem igazán bővelkedő idő, a zömében amúgy is árnyékosabb kertünkben szemlátomást inkább a moháknak és társaiknak kedvezett. Ami hozzáteszem engem egy cseppet sem zavar és már hosszú idő óta nem is indítok ellenük direktbe írtóhadjáratot, főleg mert teljesen ámulatba ejtenek változatos szépségükkel. Ugye Ti is jártatok, vagy legalább is képeken már láttatok olyan erdőket, melyeknek fáit összefüggő, nagy kiterjedésű, egész moha vagy zuzmótelepek borítanak? Meseszépek! Nem tudok betelni velük! Nekem különben is egy ilyen kertben, mint amilyen a miénk, ahol nincs minden fűszál beigazítva, a növények agyonszabályozva egy “steril” környezetben..., ott teljesen TERMÉSZETES módon hozzátartoznak az összképhez, a kerti LÉThez. Azonkívül, ahogy eddig is láthattátok, a legnagyobb örömmel használom fel őket a különböző dekorációimhoz.:-)...
Megjegyzés küldése
További információk

"Mi az? Tiszta fényes születésem, lucskos sáros temetésem." ( a hó )

Nekem mindig ez a gyerekkoromból ismert találos kérdés jut eszembe, amikor az ember elbúcsúzik a téltől, a hótól. Igazán nem panaszkodhatunk, mert szerintem sikerült a legszebb arcát megmutatnia nekünk, még olyan áron is, hogy elvett a tavasz idejéből egy kicsit. Gyönyörű volt, de amilyen nehezen és lassan érkezett meg, most legalább olyan lassan is adja át helyét a tavasznak. Ami olyan szempontból nem is baj, hogy nem egyszerre egy nap alatt olvad el a hó és kell a földnek benyelnie ekkorra mennyiségű téli csapadékot, hanem szép fokozatosan, napról-napra tűnnek el a tél utolsó nyomai. Így az a bizonyos "temetés" se fog talán akkora "lucsokkal és sárral" járni.  Ahol egyébként már az egyre nagyobb erőre kapó napsugarak elolvasztották a havat , ott látszik a tavasz, már centikben mérhető hó alatti " erőlködésének"" eredménye. Vagyis hagymás növények egész hada, tulipánok, nárciszok, játszintok, díszhagymák...stb várja, hogy eddigi stagnált állapotukbó...
Megjegyzés küldése
További információk