Ugrás a fő tartalomra

Ilyen volt, ilyen lett (sorozat)

Itt az események gyors sodrásában nem volt sok időm mostanában mazsolázgatni a régi képek között, de ma valahogy újra úgy éreztem, hogy ezekben a szürke napokban inspirációs jelleggel előkeresek és megmutatok Nektek megint egy" VOLT", kilenc évvel ezelőtti állapotot (első kép). Mögé felsorakoztatva természetesen az ez "VAN" (most) állapot képeit, vagyis hogy nekem konkrétan a kertnek ezen részével mit sikerült kezdenem. Lehet sűrűbben is megteszem majd, hisz ezeket a hónapokat ha az ember kihasználja a tervezgetésekre, álmodozásokra, újragondolásokra,...tavasszal már némi nemű lépéselőnnyel vághat neki a fejben (vagy papíron) összeállt képek megvalósításának.
Azt már írtam egy jóval korábbi bejegyzésben, hogy a fenyők többségének ágai nálunk feljebb lettek vágva, nemcsak esztétikai okokból, (elszáradt ágak) hanem hogy segítsem az alattuk, közöttük beültetett növényeket több fényhez jutni. A fenyők és a növények között általánosan a vízért, tápanyagokért, a gyökérnyomás... miatt kialakuló "viszály" elrendezésére, megoldásképpen megemeltem a növények alatti talajt. Kicsit olyan magaságyás jelleggel, szárazon rakott, alacsony terméskő támfalak tartotta föld segítségével, amelyek szinte észrevétlenül simulnak bele a környezetükbe. A képen látható fa hintaágyunk tavaly ilyenkor még ott állt a fenyő alatt , de aztán megadta magát az időnek és elkorhadt az előző évekbeli átfestegetés és faápolgatás ellenére. Pedig a szintén terméskőből kialakított kis placc, főleg azért lett( volna) körülötte kialakítva, hogy meglehessen közelíteni egy-egy nagyobb esőzés után, kihagyva a sártengeren való átkelést. Dehát a hinta nem így akarta, úgyhogy ő ment, a terméskő placc meg maradt, egy "kellemes hangulatú" helyet biztosítva így a tűzkosárnak és a cserepes növényeim jó részének. Elárulom, azért Placcnak is meg kellett pár esőt érnie, hogy a föld, amibe "csak" úgy belelett ágyazva, mindennemű, a természetes hatást "ölő" beton használata nélkül, egy kis fenyőtüskével, ezzel-azzal összetömörödjék alatta, közötte...és beálljon a mostani sárfelfröcsögés és mocorgás nélküli állapot. Ezt ki kell várni türelemmel!

"A fenyők alatt nem marad meg semmi" állításra is sikerült rácáfolnom, mert kilencedik éve, teljes összhangban éldegélnek itt a zömében évelő "zöldek" a nagy faóriások társaságában. Ezek pedig a különböző árnyliliomok, páfrányok, szellőrózsa, harangvirág, keserűfű, gyűszűvirág...és még folytathatnám a sort, amik lágyan körbeölelik Placcot. Maradjunk ennél az elnevezésnél!:-))































Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágyássa…

Június után Július

Már a július szót leírva is átmelegszik az ember itt ezekben a hideg, de remélhetőleg most már az utolsó téli tavaszi napokban. Van egy kis csúszás a naptár szerinti és a tényleges évszakváltás között az utóbbi években. Lehet módosítani kéne a naptárat?! Merthogy hosszú időn keresztül megszoktunk valamit,  mégpedig, hogy minden évszaknak megvan a maga színe, íze, illata, hangulata, érzése...stb, de főleg időjárása. Most meg olyan furcsa kettős, zavaró érzés, hogy Karácsonykor fenyőfát állítunk miközben még muskátlik virítak kint az ablakokban, tavasszal meg fészket készítünk a nyúlnak, miközben térdig járunk a hóban. Vagyis a tél nagyon belecsúszik a tavaszba, a tavasz a nyárba, a nyár az őszbe, az ősz a télbe, és ez így megy tovább. Talán újabb sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy szép lassan hozzászokjunk a megváltozott időjárási körülményekhez és teljesen természetes legyen a márciusi  hóember is. Hát ez van! Na de most újra előrefutunk az időben egy kicsit és folytatjuk a sort j…

Júniusi előzetes

Nagyon úgy tűnik, hogy márciusban is még február lesz, merthogy az igazán fagyos napok még csak most jönnek. Ezzel az elhúzódó téllel én sem számoltam olyan szempontból, hogy elfogyott a tűzifa, a mélyhűtőből "eltűntek" kertünk fagyasztott zöldségei, gyümölcsei. A spájzban van még lekvár, kevés dió és pár üveg körte befőtt és egy, már jól összeszáradt birsalmasajt, ami csak azért úszta meg eddig, mert észrevétlenül becsúszott az egyik polc szegletébe. Szóval itt a télen sikerült szinte mindent elhasználnom, elfőznöm, elsütnöm...úgyhogy majd "jó mókus módjára" tavasztól ( ha lesz) újra elkezdődhet a gyűjtögetés, bespájzolgatás, eltevés, befőzés...stb.Ti hogy álltok a téli tartalékokkal? :-)
Mindezektől függetlenül egyébként, meg kell mondjam én nagyon élvezem ezeket a napokat (is). Vincével kihasználván az időjárást, begyűjtöttünk még egy jó csomó szánkózós, hólapátolós, hóban hempergős, hódobálós...élményt.  Hóóó de jó ! Merthogy ez legalább annyira fontos!  Azonkívül…