Idén az első kertlátogatás időpontja MÁJUS 13.-a lesz. Minden évben kíváncsian várom milyen lesz a kerti évad, merthogy az utóbbi idők megváltozott, szélsőséges, szeszélyes időjárása mindig más, mindig újabb kihívások elé állítja nemcsak a kerttulajdonosokat de a szakembereket is. Jön egy olyan kemény, hideg tél, mint például a tavalyi, hogy ne menjünk túl messzire az időben és kifagynak növények, amiket aztán pótolni kell. Ráadásul nekem is olyan növényektől kellett elbúcsúznom, amelyek köztudottan mindig is az élmezőnyhöz tartoztak ellenállóképesség, "igénytelenség", tűrőképesség ...stb tekintetében. Sőt azonos fajta évelőknél is igen eltérő egyedi eltérések mutatkoztak. Míg, mondjuk az egymás mellé, egy csopotba ültetettek közül három hozta a szokásos formáját, kettőnek a felére sikerült megnőnie, ismét kettő egész őszig a talajfelszínhez közel csak vegetálgatott, addig a többi meg megadván magát a hidegnek, befejezte kerti pályafutását. A tél a megmaradt növények virágzásába is bezavart, ezért azok a bizonyos virágzási csúcsok is érdekesen alakultak. Hogy csak egyet említsek, pár júniusi virág nagy összezavarodottságában, eltévesztve színrelépésének pontos idejét, már egy hónappal korábban ott illegette magát teljes virágpompájában az ágyásban. De ennek a fordítottja is megfigyelhető volt, hogy már rég itt lett volna az ideje a virágzásnak, ám az még jó darabig váratott magára. Egyébként is, az általam is alkalmazott, szeretett ( a kihívásokkal együtt is) és sokkal látványosabb virágzási csúcsok, az " itt- ott virágzik valami" megoldásoknál sokkal több meglepetést tudnak okozni. Elég egy hirtelen betörő egy hétig tartó hőség, és az a virág, ami egyébként a "nagy könyv" szerint egy hónapig virágozna, felgyorsított tempóban rövid idő alatt elvégzi a neki hivatott feladatot. Aztán jön két hét lehülés és már megint bele van kavarva, az amúgy módszeresen, tudatosan összeültetett növényeink közel egyidejű "robbanásába". Nyilván azokban az országokban, ahol nem ennyire szélsőségekkel tarkított az időjárás, pontosabban, finomabban összehangolhatóak ezek a "csúcsok". Az évelőkkel való foglalatoskodás, amúgy is már egyfajta "művészetnek" számít a kertészkedésen belül. Ahogy mondani szoktam, úgy színezem velük én is a kertet, mint ahogy a festő használja a festékeit a vásznán. És itt mondanám el, hogy a virágzási csúcsok kialakítása csak egy töredéke ennek az egész "történetnek". Itt aztán valóban kertÉSZ-nek kell lenni. Egy jól működő évelőágyás kialakítása megdolgoztatja az ember agytekervényeit , már csak azért is, merthogy négy évszakban gondolkodunk. Fontos, hogy a megfelelő néven szólított növénynek!! azonkívűl, hogy ismernünk kell az alap igényeit talaj, víz, fény, tápanyag...stb tekintetében, látnunk kell magunk előtt, hogy tavasztól télig hogyan fejlődik, változik, sőt azt is, hogy mivel számolhatunk egy vagy két év múlva. Mikor virágzik, vagy virágzás nélkül csupán a levelének van díszítő értéke az ágyásban, virágzás után visszahúzódik e avagy sem, várható e esetleg másodvirágzás, mennyire terjed agresszívan, milyenek a "paraméterei"( magasság, szélesség...), örökzöld e vagy lomhullató, ősszel változik e a levélszíne...és egyáltalán milyen a virág- és levélforma, a szín, a kontrasztokkal való izgalmas játék szempontjából...? Vagyis ezer és ezer kérdés vár egyidejű megválaszolásra, hiszen így dől el a növények helye és betöltött szerepük az ágyásban. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy hogyan jönnek be a cserjék, a fák és a természet többi szereplője, ebbe a gondosan összehangolt, harmónikus egységbe. A fent említett időjárás "kilengései" okozta kihívások közé persze sok más dolog is beletartozik, ha csak a mindig újabb és újabb kártevők felbukkanását és az ellenük való küzdelmet említjük. Ez szintén megér egy misét.
De mindezekről majd írok részletesebben is, a saját tapasztalataimmal, véleményemmel, a saját kudarcaimmal és sikereimmel, minden "kertbéli megélésemmel" együtt. Mert a mai napig úgy gondolom, hogy ezzel sokkal többet tudok segíteni, jobban tudok inspirálni másokat ,ösztönözni a kert , a természet szeretetére, sokkal hitelesebbnek és személyesebbnek érzem...mintha a könyvespolcomon garmadával felsorakoztatott szakkönyvekből, mint végzett lakberendező és kertépítő írogatnék "nagy bölcsen" olyan dolgokról, ami nem vagy teljesen másképp működik a valóságban ( az én valóságomban), mint ahogy az írva vagyon. Mert ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma kert sem. Itt a végén e nagy kitérő után visszakanyarodnék a legelső mondatomhoz, a májusi kertátogatáshoz, mint kiinduló mondanivalómhoz. És ahogy ígértem , most olyan képeket mutatok Nektek, amelyeken ez a hónap a főszereplő. Persze ,mint ahogy eddig is, a kert fenntartja a változtatás jogát, vagyis azt száz százalékosan nem tudom garantálni, hogy idén virágról, virágra ugyanez a kép fogadja majd a májusi látógatókat. :-)
A kerti tevékenységekkel pedig még óvatosan ebben az időben, mert nekem is a hangom bánta.:-(
Megjegyzések
Megjegyzés küldése