Ugrás a fő tartalomra

"Ha Dorottya szorítja, ZSuzsanna megtágítja"

Tartja a mondás, vagyis ha Dorottya napján fagy, akkor Zsuzsanna napján olvadni fog. Ám még így Dorottya után két nappal is azon gondolkodom, illetve kíváncsian várom, hogy mit és hogyan fog tágítani Zsuzsanna, mivel pont azon a napon 0 fok körüli hőmérséklet volt csak. Vagyis nem volt annyira egyértelmű az a szorítás Dorottya részéről, mint például az előtte lévő napon a reggeli mínusz 4 fokban. Az tisztességes szorítás volt! Egyébként ezen a télen, ekkorra már vagy "századszorra" fagyott be ( és olvadt ki) a kerti tavunk. Nem kicsit összezavarva annak állandó lakóit, az aranyhalakat. Szerencsétlenek az idén nem igazán tudtak rendesen elvermelni, mert ahogy a hőmérő higanyszála föl meg le liftezett, ők is úgy jöttek fel a vízfelszínre majd húzodtak vissza a tó aljára. Persze ilyenkor nagyon fontos, hogyha feljönnek, gondoskodni kell az etetésükről , mert ebben az időszakban még nincs semmiféle természetes táplálékuk és könnyen elpusztulnak. Tavaly jobb volt a helyzetük, mert a vastag és tartós jégpáncél alatt szépen át tudták "aludni" az egész telet. Ez a tél viszont nem a nyugodt pihenésről szól nekik sem. A tóban és annak partján is zajlik az élet.
Egyik nap még feketerigók hancúrozva fürdenek a napsütésben a vizijácint( Pontederia cordata) elszáradt szárai között, galambok és kisebb testű repülő társaik a köveken billegve szomjukat oltják a tó vizével, a halak meg kissé lelassulva ugyan, de úsznak. Másnap meg az újfent befagyott tóból a macskánk kászálódik kifele éppen. Merthogy inni akart ő is, de közben megint megváltozott a víz halmazállapota. Először csak egyik lábbal tesztelgette a vizet. (a jeget) Nem ment. Aztán a másik lábbal. Azzal sem ment. Két lábbal viszont már sikerült. Egy halk reccsenéssel nyakig a vízbe! De kiderült, hogy tud úszni! 

Na de komolyan, azt már említettem, hogy a víz jelenlétének, bármilyen formában, méretben is, de igenis nagy jelentősége van a kertben egész évben. És én itt elsősorban nem a természetes ökológiai egyensúlyt keringetőrendszerekkel felbolygató és mesterséges adalékanyagokkal, vegyszerekkel telenyomott, ráadásul sokszor többe kerülő, mint amennyire jól ( temészetesen!) kinéző tavakra, patakokra... gondolok.
A víz szomjat olt, otthont ad számos vizi és annak partján, a kövek között megbújó állatnak, kedvezőbb mikroklímát nyújt a növények számára... és ezt minnél természetesebb módon teszi, annál inkább hivatott szolgálni a természetet. A látványa, a jelenléte, a vele való érintkezés pedig ránk emberekre is pozitív hatással van. A víz az egyik legfontosabb őselemünk, maga az élet!
A képekkel a valamikori nyári illetve a mostani, februári állapotokat igyekeztem Nektek szemléltetni!





  
 
























                                                                                                                                                       

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágyássa…

Június után Július

Már a július szót leírva is átmelegszik az ember itt ezekben a hideg, de remélhetőleg most már az utolsó téli tavaszi napokban. Van egy kis csúszás a naptár szerinti és a tényleges évszakváltás között az utóbbi években. Lehet módosítani kéne a naptárat?! Merthogy hosszú időn keresztül megszoktunk valamit,  mégpedig, hogy minden évszaknak megvan a maga színe, íze, illata, hangulata, érzése...stb, de főleg időjárása. Most meg olyan furcsa kettős, zavaró érzés, hogy Karácsonykor fenyőfát állítunk miközben még muskátlik virítak kint az ablakokban, tavasszal meg fészket készítünk a nyúlnak, miközben térdig járunk a hóban. Vagyis a tél nagyon belecsúszik a tavaszba, a tavasz a nyárba, a nyár az őszbe, az ősz a télbe, és ez így megy tovább. Talán újabb sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy szép lassan hozzászokjunk a megváltozott időjárási körülményekhez és teljesen természetes legyen a márciusi  hóember is. Hát ez van! Na de most újra előrefutunk az időben egy kicsit és folytatjuk a sort j…

Júniusi előzetes

Nagyon úgy tűnik, hogy márciusban is még február lesz, merthogy az igazán fagyos napok még csak most jönnek. Ezzel az elhúzódó téllel én sem számoltam olyan szempontból, hogy elfogyott a tűzifa, a mélyhűtőből "eltűntek" kertünk fagyasztott zöldségei, gyümölcsei. A spájzban van még lekvár, kevés dió és pár üveg körte befőtt és egy, már jól összeszáradt birsalmasajt, ami csak azért úszta meg eddig, mert észrevétlenül becsúszott az egyik polc szegletébe. Szóval itt a télen sikerült szinte mindent elhasználnom, elfőznöm, elsütnöm...úgyhogy majd "jó mókus módjára" tavasztól ( ha lesz) újra elkezdődhet a gyűjtögetés, bespájzolgatás, eltevés, befőzés...stb.Ti hogy álltok a téli tartalékokkal? :-)
Mindezektől függetlenül egyébként, meg kell mondjam én nagyon élvezem ezeket a napokat (is). Vincével kihasználván az időjárást, begyűjtöttünk még egy jó csomó szánkózós, hólapátolós, hóban hempergős, hódobálós...élményt.  Hóóó de jó ! Merthogy ez legalább annyira fontos!  Azonkívül…