Ugrás a fő tartalomra

"Ha Dorottya szorítja, ZSuzsanna megtágítja"

Tartja a mondás, vagyis ha Dorottya napján fagy, akkor Zsuzsanna napján olvadni fog. Ám még így Dorottya után két nappal is azon gondolkodom, illetve kíváncsian várom, hogy mit és hogyan fog tágítani Zsuzsanna, mivel pont azon a napon 0 fok körüli hőmérséklet volt csak. Vagyis nem volt annyira egyértelmű az a szorítás Dorottya részéről, mint például az előtte lévő napon a reggeli mínusz 4 fokban. Az tisztességes szorítás volt! Egyébként ezen a télen, ekkorra már vagy "századszorra" fagyott be ( és olvadt ki) a kerti tavunk. Nem kicsit összezavarva annak állandó lakóit, az aranyhalakat. Szerencsétlenek az idén nem igazán tudtak rendesen elvermelni, mert ahogy a hőmérő higanyszála föl meg le liftezett, ők is úgy jöttek fel a vízfelszínre majd húzodtak vissza a tó aljára. Persze ilyenkor nagyon fontos, hogyha feljönnek, gondoskodni kell az etetésükről , mert ebben az időszakban még nincs semmiféle természetes táplálékuk és könnyen elpusztulnak. Tavaly jobb volt a helyzetük, mert a vastag és tartós jégpáncél alatt szépen át tudták "aludni" az egész telet. Ez a tél viszont nem a nyugodt pihenésről szól nekik sem. A tóban és annak partján is zajlik az élet.
Egyik nap még feketerigók hancúrozva fürdenek a napsütésben a vizijácint( Pontederia cordata) elszáradt szárai között, galambok és kisebb testű repülő társaik a köveken billegve szomjukat oltják a tó vizével, a halak meg kissé lelassulva ugyan, de úsznak. Másnap meg az újfent befagyott tóból a macskánk kászálódik kifele éppen. Merthogy inni akart ő is, de közben megint megváltozott a víz halmazállapota. Először csak egyik lábbal tesztelgette a vizet. (a jeget) Nem ment. Aztán a másik lábbal. Azzal sem ment. Két lábbal viszont már sikerült. Egy halk reccsenéssel nyakig a vízbe! De kiderült, hogy tud úszni! 

Na de komolyan, azt már említettem, hogy a víz jelenlétének, bármilyen formában, méretben is, de igenis nagy jelentősége van a kertben egész évben. És én itt elsősorban nem a természetes ökológiai egyensúlyt keringetőrendszerekkel felbolygató és mesterséges adalékanyagokkal, vegyszerekkel telenyomott, ráadásul sokszor többe kerülő, mint amennyire jól ( temészetesen!) kinéző tavakra, patakokra... gondolok.
A víz szomjat olt, otthont ad számos vizi és annak partján, a kövek között megbújó állatnak, kedvezőbb mikroklímát nyújt a növények számára... és ezt minnél természetesebb módon teszi, annál inkább hivatott szolgálni a természetet. A látványa, a jelenléte, a vele való érintkezés pedig ránk emberekre is pozitív hatással van. A víz az egyik legfontosabb őselemünk, maga az élet!
A képekkel a valamikori nyári illetve a mostani, februári állapotokat igyekeztem Nektek szemléltetni!





  
 
























                                                                                                                                                       

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágy...

Moha és zuzmó

Tegnap mintha már megjött volna a tavasz hozzánk is, mert egy-két virág elkezdett erőlködni a kertben. Ám az eddigi hűvösebb, nedvesebb, nyirkosabb, napfényben nem igazán bővelkedő idő, a zömében amúgy is árnyékosabb kertünkben szemlátomást inkább a moháknak és társaiknak kedvezett. Ami hozzáteszem engem egy cseppet sem zavar és már hosszú idő óta nem is indítok ellenük direktbe írtóhadjáratot, főleg mert teljesen ámulatba ejtenek változatos szépségükkel. Ugye Ti is jártatok, vagy legalább is képeken már láttatok olyan erdőket, melyeknek fáit összefüggő, nagy kiterjedésű, egész moha vagy zuzmótelepek borítanak? Meseszépek! Nem tudok betelni velük! Nekem különben is egy ilyen kertben, mint amilyen a miénk, ahol nincs minden fűszál beigazítva, a növények agyonszabályozva egy “steril” környezetben..., ott teljesen TERMÉSZETES módon hozzátartoznak az összképhez, a kerti LÉThez. Azonkívül, ahogy eddig is láthattátok, a legnagyobb örömmel használom fel őket a különböző dekorációimhoz.:-)...

Bodza és eper

A PÜNKÖSDI RÓZSA nevéhez hűtlenül már rég nincs sehol( csak képeken és az emlékeimben), viszont van helyette még kevés bodza és annál több eper :-)) , amik ugyanúgy a kert növényzetéhez tartoznak. Na és persze a velük való “ foglalatoskodás”( bedolgozásuk) most időszerű. Merthogy A Titkos kerti vendégváró szörpök is ilyenkor készülnek.;-) Úg yhogy van munka most is, még ha nem is az a tipikus “kapálos-gazolos,-kötözős-...” :-)