Ugrás a fő tartalomra

Júniusi előzetes



Nagyon úgy tűnik, hogy márciusban is még február lesz, merthogy az igazán fagyos napok még csak most jönnek. Ezzel az elhúzódó téllel én sem számoltam olyan szempontból, hogy elfogyott a tűzifa, a mélyhűtőből "eltűntek" kertünk fagyasztott zöldségei, gyümölcsei. A spájzban van még lekvár, kevés dió és pár üveg körte befőtt és egy, már jól összeszáradt birsalmasajt, ami csak azért úszta meg eddig, mert észrevétlenül becsúszott az egyik polc szegletébe. Szóval itt a télen sikerült szinte mindent elhasználnom, elfőznöm, elsütnöm...úgyhogy majd "jó mókus módjára" tavasztól ( ha lesz) újra elkezdődhet a gyűjtögetés, bespájzolgatás, eltevés, befőzés...stb.Ti hogy álltok a téli tartalékokkal? :-)

Mindezektől függetlenül egyébként, meg kell mondjam én nagyon élvezem ezeket a napokat (is). Vincével kihasználván az időjárást, begyűjtöttünk még egy jó csomó szánkózós, hólapátolós, hóban hempergős, hódobálós...élményt. 
Hóóó de jó ! Merthogy ez legalább annyira fontos! 
Azonkívül, amint már mondtam, a hó a legjobb a téli csapadékok közül a növényeknek. Ezektől a hideg napoktól meg titkon a kártevők létszámának megtizedelését remélem, hogy olyan szép és egészséges növények pompázzanak a kertben, mint amilyenekről most mutatok Nektek képeket az idei június 3.-i és június10.-i kertlátogatás kapcsán.
A kártevőket egy előző bejegyzésemben már említettem. Ebben a kertben én is küzdök velük éppen eleget, minek is tagadnám? Amikor például ideköltöztünk, álmomban sem gondoltam volna, hogy a kertet a cserebogarak már jóval az ideérkezésünk előtt birtokba vették és ehhez az elsőbbségi jogukhoz azóta is ragaszkodnak, úgy vélem nemcsak a bő tápanyagforrás miatt, de"érzelmi" okokból kifolyólag is, mivel cserebogár generációk nevelkedtek már fel ebben a kertben.:-)
A lényeg, hogy nem történt talajfertőtlenítés, amit azóta mindenkinek, aki főleg ilyen dús növényzettel megáldott környékre költözik, javaslok. Mert a mai napig emlékszem arra a napra, amikor már vagy egy évnyi munka-, pénz-, idő- és energiabefektetést követően zokogva szedtem ki egy egész ágyásnyi növényt a gyökereiken szőlőfürtszerűen csüngő pajorral( cserebogár lárva). Biztos tudjátok, hogy a pajorok a növények hajszálgyökereit elrágcsálják, ezzel táplálkoznak a földben eltöltött négy év alatt, így a növény nem tudja rendesen felszívni a vizet és kókadózik, hervadozik. A dolog akkor válik mindig "pajorgyanússá", amikor mindennemű locsolgatás ellenére is az csak továbbkókadózik. Ezért ástam ki egy évelőt én is szúrópróbaszerűen és aztán sajnos egy egész ágyásig meg sem álltam. Kézzel, amit tudtam gyökeret letisztogattam a kártevőktől, amik aztán egyenesen megboldogult kutyánk gyomrában végezték, egyszerre fedezvén az eb egy egész évnyi fehérjeszükségletét. Hát igen...a sírás mellett erős hányingerrel is küszködtem.:-((
A növények közül csak azokat ültettem vissza, amelyeknek maradt még annyi ép gyökérzete, hogy jó eséllyel kiheverje a rágások okozta sokkot. Sok növénytől viszont menthetetlenül el kellett búcsúznom és ezek között volt juhar, babér, törpefenyő...és persze rengeteg évelő. Nagyon sok volt a kár akkor, abban az évben. Természetesen ezt követően szükségszerű és elkerülhetetlen volt egy egész kertre kiterjedő alapos és szakszerű talajfertőtlenítés. Egy darabig egész jó volt, ám tavaly rajzás volt ugyebár megint (újabb négy év telt el) és kifejlett példányok egész hada repült rá a diófa friss levélhajtásaira. Ráadásul diófán cserebogarat lakmározni én még az életben nem láttam! Nem is értettem a dolgot! Egyébként ezeket a fagyos napokat a többi kártevőnek " kívánnám", mert a pajorok ellen sajnos nem használ. Ha nagy mínuszok vannak, akkor ők képesek fagyhatár alá ( 80 cm) is lemenni és ott vígan áttelelni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a tavalyi csőtörésnél, az árokásás során megint szép számmal kerültek elő újabb példányok. Úgyhogy idén megint be kell ellenük vetnem a biofegyvereimet. Egyszerűen muszáj, mert még ősszel is, ahogy kiszedtem az egynyáriakat az ablakokban lévő virágtartókból- már pedig használtam talajfertőtlenítőt ültetésnél- tele volt a földjük pajorral. Az egyik komposztálónk szintúgy. Szóval nagy a harc kettőnk között A Titkos kertért és nem ők az egyetlen vetélytársaim sajnos. Azt hiszem a többi, kertemben nem annyira szívesen látott "vendégről" majd legközelebb írok. Mondjuk folytathatjuk a sort a kettes számú nagy kedvenccel, a spanyol csigával és a vele való "élményeimmel".:-) De most inkább nézzük a képeket, mert nekem is elég volt ennyi a pajorokból!:-)































Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágyássa…

Június után Július

Már a július szót leírva is átmelegszik az ember itt ezekben a hideg, de remélhetőleg most már az utolsó téli tavaszi napokban. Van egy kis csúszás a naptár szerinti és a tényleges évszakváltás között az utóbbi években. Lehet módosítani kéne a naptárat?! Merthogy hosszú időn keresztül megszoktunk valamit,  mégpedig, hogy minden évszaknak megvan a maga színe, íze, illata, hangulata, érzése...stb, de főleg időjárása. Most meg olyan furcsa kettős, zavaró érzés, hogy Karácsonykor fenyőfát állítunk miközben még muskátlik virítak kint az ablakokban, tavasszal meg fészket készítünk a nyúlnak, miközben térdig járunk a hóban. Vagyis a tél nagyon belecsúszik a tavaszba, a tavasz a nyárba, a nyár az őszbe, az ősz a télbe, és ez így megy tovább. Talán újabb sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy szép lassan hozzászokjunk a megváltozott időjárási körülményekhez és teljesen természetes legyen a márciusi  hóember is. Hát ez van! Na de most újra előrefutunk az időben egy kicsit és folytatjuk a sort j…