Nagyon úgy tűnik, hogy márciusban is még február lesz, merthogy az igazán fagyos napok még csak most jönnek. Ezzel az elhúzódó téllel én sem számoltam olyan szempontból, hogy elfogyott a tűzifa, a mélyhűtőből "eltűntek" kertünk fagyasztott zöldségei, gyümölcsei. A spájzban van még lekvár, kevés dió és pár üveg körte befőtt és egy, már jól összeszáradt birsalmasajt, ami csak azért úszta meg eddig, mert észrevétlenül becsúszott az egyik polc szegletébe. Szóval itt a télen sikerült szinte mindent elhasználnom, elfőznöm, elsütnöm...úgyhogy majd "jó mókus módjára" tavasztól ( ha lesz) újra elkezdődhet a gyűjtögetés, bespájzolgatás, eltevés, befőzés...stb.Ti hogy álltok a téli tartalékokkal? :-)
Mindezektől függetlenül egyébként, meg kell mondjam én nagyon élvezem ezeket a napokat (is). Vincével kihasználván az időjárást, begyűjtöttünk még egy jó csomó szánkózós, hólapátolós, hóban hempergős, hódobálós...élményt.
Hóóó de jó ! Merthogy ez legalább annyira fontos!
Azonkívül, amint már mondtam, a hó a legjobb a téli csapadékok közül a növényeknek. Ezektől a hideg napoktól meg titkon a kártevők létszámának megtizedelését remélem, hogy olyan szép és egészséges növények pompázzanak a kertben, mint amilyenekről most mutatok Nektek képeket az idei június 3.-i és június10.-i kertlátogatás kapcsán.
A kártevőket egy előző bejegyzésemben már említettem. Ebben a kertben én is küzdök velük éppen eleget, minek is tagadnám? Amikor például ideköltöztünk, álmomban sem gondoltam volna, hogy a kertet a cserebogarak már jóval az ideérkezésünk előtt birtokba vették és ehhez az elsőbbségi jogukhoz azóta is ragaszkodnak, úgy vélem nemcsak a bő tápanyagforrás miatt, de"érzelmi" okokból kifolyólag is, mivel cserebogár generációk nevelkedtek már fel ebben a kertben.:-)
A lényeg, hogy nem történt talajfertőtlenítés, amit azóta mindenkinek, aki főleg ilyen dús növényzettel megáldott környékre költözik, javaslok. Mert a mai napig emlékszem arra a napra, amikor már vagy egy évnyi munka-, pénz-, idő- és energiabefektetést követően zokogva szedtem ki egy egész ágyásnyi növényt a gyökereiken szőlőfürtszerűen csüngő pajorral( cserebogár lárva). Biztos tudjátok, hogy a pajorok a növények hajszálgyökereit elrágcsálják, ezzel táplálkoznak a földben eltöltött négy év alatt, így a növény nem tudja rendesen felszívni a vizet és kókadózik, hervadozik. A dolog akkor válik mindig "pajorgyanússá", amikor mindennemű locsolgatás ellenére is az csak továbbkókadózik. Ezért ástam ki egy évelőt én is szúrópróbaszerűen és aztán sajnos egy egész ágyásig meg sem álltam. Kézzel, amit tudtam gyökeret letisztogattam a kártevőktől, amik aztán egyenesen megboldogult kutyánk gyomrában végezték, egyszerre fedezvén az eb egy egész évnyi fehérjeszükségletét. Hát igen...a sírás mellett erős hányingerrel is küszködtem.:-((
A növények közül csak azokat ültettem vissza, amelyeknek maradt még annyi ép gyökérzete, hogy jó eséllyel kiheverje a rágások okozta sokkot. Sok növénytől viszont menthetetlenül el kellett búcsúznom és ezek között volt juhar, babér, törpefenyő...és persze rengeteg évelő. Nagyon sok volt a kár akkor, abban az évben. Természetesen ezt követően szükségszerű és elkerülhetetlen volt egy egész kertre kiterjedő alapos és szakszerű talajfertőtlenítés. Egy darabig egész jó volt, ám tavaly rajzás volt ugyebár megint (újabb négy év telt el) és kifejlett példányok egész hada repült rá a diófa friss levélhajtásaira. Ráadásul diófán cserebogarat lakmározni én még az életben nem láttam! Nem is értettem a dolgot! Egyébként ezeket a fagyos napokat a többi kártevőnek " kívánnám", mert a pajorok ellen sajnos nem használ. Ha nagy mínuszok vannak, akkor ők képesek fagyhatár alá ( 80 cm) is lemenni és ott vígan áttelelni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a tavalyi csőtörésnél, az árokásás során megint szép számmal kerültek elő újabb példányok. Úgyhogy idén megint be kell ellenük vetnem a biofegyvereimet. Egyszerűen muszáj, mert még ősszel is, ahogy kiszedtem az egynyáriakat az ablakokban lévő virágtartókból- már pedig használtam talajfertőtlenítőt ültetésnél- tele volt a földjük pajorral. Az egyik komposztálónk szintúgy. Szóval nagy a harc kettőnk között A Titkos kertért és nem ők az egyetlen vetélytársaim sajnos. Azt hiszem a többi, kertemben nem annyira szívesen látott "vendégről" majd legközelebb írok. Mondjuk folytathatjuk a sort a kettes számú nagy kedvenccel, a spanyol csigával és a vele való "élményeimmel".:-) De most inkább nézzük a képeket, mert nekem is elég volt ennyi a pajorokból!:-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése