Ugrás a fő tartalomra

Tavaly februári "emlékeim" :-(((

Kint kemény mínusz fokok voltak, szikrázott az ásó a csontkeményre fagyott földben, én meg csak azért nem üvöltöttem sírva, hogy a könnyeim rá ne fagyjanak az arcomra, amint végignézem évek hosszú munkájának pár nap alatti megsemmisülését. És mindez egy emberi hanyagság okozta csőtörés miatt, amire a majdnem agyvérzés közeli állapotba juttató brutális vízszámla "derített fényt". Amikor ideköltöztünk, mint ahogy azt öreg házaknál szokás, minden vezetéket kicseréltettünk. Legalább is azt hittük. Mert így kilenc év után kiderült, hogy a vízvezetéknek egy régi szakasza bennfelejtődött. Mit gondoltok hol? Hát persze, hogy a ház alatt a konyháig futó részen, ami pont ebben a fagyos télben döntött úgy, hogy megadja magát. Így utólag egyébként azt hiszem, jobb választás volt a fél kertet feltúrni és egy teljesen új bekötéssel megoldani a problémát , mint "robbantani" a konyha vagy a télikert közepét.
Őszintén elmondom, hogy akkor ott tavaly kérdésessé vált számomra a kert látogathatósága, mert nem sok esélyt adtam a növényeknek, amelyek helyükről kiásva a gödör melletti földkupac tetejére hajítva várták a tavaszt. Sőt, még jóval a történtek után két hónappal foglalhatták csak vissza régi helyüket, merthogy vártunk. Vártunk, hogy megfelelően üllepedjen a talaj. És még a szakszerű tömörítés és kellő idő kivárása után is emlékszem egy esős májusi napra, amikor az alámosott ágyás egy darabja fél méter mélyen beszakadt és a gyűszűvirágok vége valahonnan a gödör aljából kandikált ki.
Hát így kezdődött a 2017-es éve a kertnek. Szerencsére a kertlátogatók ebből már mit sem érzékelhettek mert a Természet olyan csodásan és gyorsan visszaállította a majd eredeti állapotokat, hogy azon magam is meglepődtem.




                                                














Hozzás

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágyássa…

Június után Július

Már a július szót leírva is átmelegszik az ember itt ezekben a hideg, de remélhetőleg most már az utolsó téli tavaszi napokban. Van egy kis csúszás a naptár szerinti és a tényleges évszakváltás között az utóbbi években. Lehet módosítani kéne a naptárat?! Merthogy hosszú időn keresztül megszoktunk valamit,  mégpedig, hogy minden évszaknak megvan a maga színe, íze, illata, hangulata, érzése...stb, de főleg időjárása. Most meg olyan furcsa kettős, zavaró érzés, hogy Karácsonykor fenyőfát állítunk miközben még muskátlik virítak kint az ablakokban, tavasszal meg fészket készítünk a nyúlnak, miközben térdig járunk a hóban. Vagyis a tél nagyon belecsúszik a tavaszba, a tavasz a nyárba, a nyár az őszbe, az ősz a télbe, és ez így megy tovább. Talán újabb sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy szép lassan hozzászokjunk a megváltozott időjárási körülményekhez és teljesen természetes legyen a márciusi  hóember is. Hát ez van! Na de most újra előrefutunk az időben egy kicsit és folytatjuk a sort j…

Júniusi előzetes

Nagyon úgy tűnik, hogy márciusban is még február lesz, merthogy az igazán fagyos napok még csak most jönnek. Ezzel az elhúzódó téllel én sem számoltam olyan szempontból, hogy elfogyott a tűzifa, a mélyhűtőből "eltűntek" kertünk fagyasztott zöldségei, gyümölcsei. A spájzban van még lekvár, kevés dió és pár üveg körte befőtt és egy, már jól összeszáradt birsalmasajt, ami csak azért úszta meg eddig, mert észrevétlenül becsúszott az egyik polc szegletébe. Szóval itt a télen sikerült szinte mindent elhasználnom, elfőznöm, elsütnöm...úgyhogy majd "jó mókus módjára" tavasztól ( ha lesz) újra elkezdődhet a gyűjtögetés, bespájzolgatás, eltevés, befőzés...stb.Ti hogy álltok a téli tartalékokkal? :-)
Mindezektől függetlenül egyébként, meg kell mondjam én nagyon élvezem ezeket a napokat (is). Vincével kihasználván az időjárást, begyűjtöttünk még egy jó csomó szánkózós, hólapátolós, hóban hempergős, hódobálós...élményt.  Hóóó de jó ! Merthogy ez legalább annyira fontos!  Azonkívül…