Ma ugyan ismét esőnap van, kényszerpihenőn az ásó, kapa, gereblye, metszőolló...de ha majd újra fel tudjuk venni a kerti munkák fonalát, akkor lassan esedékessé válik az egynyári virágok beszerzése. Hogy őszinte legyek régen nem voltam nagy kedvelőjük és ennek azt hiszem pontosan tudom is az okát. Valahogy az én belső "virágképemet" teljesen bomlasztották a főleg műanyag cserepekbe( régen nagyon rondák voltak) ültetett legvadabb, leglehetetlenebb színű és mintázatú Petúniák és örök társa a piros Muskátli... a szekéren, a hordóban, a kút tetején...mindenhol. Isten lássa lelkem, de valahogy sehogy sem tudtam mit kezdeni velük! Aztán rájöttem, hogy mennyire más képet kapunk egy virágról, ha azt megfelelően tálaljuk, a megfelelő környezetben, a megfelelő növények társaságában. És ekkor megváltozott bennem is a gyerekkori rosszul beidegződött "utálom a Muskátlit és a Petúniát" érzés. Ma már egyébként is rajtuk kívül tömérdek, csodás és változatos egynyári virág ismert, kapható és akár velük kombinálva, gyönyörű beültetéseket készíthetünk. Nyilván azért itt is ismerni kell valamilyen szinten a növények igényeit, a tulajdonságait, a végleges méretét...stb. Ám érdemes egy kicsit belemélyedni a témában, mert a Muskátlin és a Petúnián kívül is van élet!:-) Az egynyári virágok közötti felfedező kalandozást azért is javaslom, mert így kevesebb csalódástól is megkímélhetjük magunkat, mondjuk például ha csak a Pinterest csábító, szemet gyönyörködtettő növénykompozícióit (vagy akár egész kerteket) próbálunk meg egy az egyben lemásolni. Hozzáteszem évelő és egyéb növényeknél ugyanez a helyzet. Nálunk itt teljesen mások az életkörülményeik, az időjárás...és minden. Hangulatot átvenni, a szín,-levél-, virágformákból, azok kontrasztjaiból inspirálódni lehet és jó dolog, de nagyon nem mindegy, hogy ezekből mit és hogyan alkalmazunk "hazai berkekben".( ha kell egyáltalán?!)
Mivel nálam az évelők vannak az elsődleges helyen, az egynyáriak mellettük inkább csak kiegészítő szerepet töltenek be például az ablakcserepekben, vesszőkosarakban, ahonnan az évelők jó eséllyel fagynának ki télen. De ilyenkor telnek meg élettel a mindenféle, szintén nem fagyálló, de "annáljobbanszeretem" fém edények, vödrök...Az egynyári összeültetéseknél is szeretem kihasználni a kontrasztok adta lehetőségeket. Mert csupán egy virágszínt használva is lehet nagyon látványosat alkotni, ha a virágok (és levelek) mérete, formája, szerkezete teljesen más. Az egyik fonott kosárba ültettem egyszer (lásd képen) törpe Dáliát, Kerti oroszlánszájat, Mézvirágot és Kislevelű Bakopát. Hófehér, letisztult és elegáns. Úgyanezt más színnel is el lehet játszani. Az ablakokban lévő fonott kosarak esetén meg még izgalmasabb a beültetés a magasság miatt, ahol is az álló növények mellett teret kapnak a terülők, futók, és félfutók is. Mondok példát az enyémek közül és a képeken meg is nézhetitek. Álló Muskátli, Ausztrál Százszorszép, Csüngő Petúnia, és Illatos Kakassarkantyú. Vagy Muskátli, Csüngő szárú Édesburgonya és ismét a Kakassarkantyú. Szeretek a virágos virágok közé " levélzöldeket" tenni, mert nagy " hangulatfokozók" és jól kiemelik a virágokat. (Szalmagyopár, Kakassarkantyú, Aprólevelű Üvegcsalán...stb) Az egynyáriak zöme ugyan szereti a napot, de azért szerencsére az árnyékosabb helyeknek is megvannak a megfelelő növényei és ugyanúgy lehet őket is társítani egymással. A lényeg mindegyiknél, hogy azonkívül, hogy a megfelelő fényviszonyok közé, jó minőségű földbe kerüljenek, akár egymagukba, akár közel azonos igényű növényekkel összerakva, a folyamatos virágzás érdekében állandóan kapjanak tápoldatot és az elnyílott virágokat mindig távolítsuk el. Egyébként nálam az évelőkkel való összeültetésre is láthattok példát, itt főleg "űrtöltő" szerepet betöltve. Mert "vakációzott" már Angol Muskáli a Francia Levendulával egy cserépben a Magyar törzses rózsám alatt. Jó kis nemzetközi csapat volt! És a szintén cserepes Egresfáim is a hosszú, magányos tél után rendszerint kapnak nyári társaság gyanánt Lisztes Zsályát, Bazsalikomot... A Tűzesőnek volt már Tátikája, A Meténgnek Kerti Lobéliája, a Kánnának Díszcsalánja...Szerintem már mindegyik izgatottan várja, hogy idén "kivel" hozom őket össze?!:-))
Mivel nálam az évelők vannak az elsődleges helyen, az egynyáriak mellettük inkább csak kiegészítő szerepet töltenek be például az ablakcserepekben, vesszőkosarakban, ahonnan az évelők jó eséllyel fagynának ki télen. De ilyenkor telnek meg élettel a mindenféle, szintén nem fagyálló, de "annáljobbanszeretem" fém edények, vödrök...Az egynyári összeültetéseknél is szeretem kihasználni a kontrasztok adta lehetőségeket. Mert csupán egy virágszínt használva is lehet nagyon látványosat alkotni, ha a virágok (és levelek) mérete, formája, szerkezete teljesen más. Az egyik fonott kosárba ültettem egyszer (lásd képen) törpe Dáliát, Kerti oroszlánszájat, Mézvirágot és Kislevelű Bakopát. Hófehér, letisztult és elegáns. Úgyanezt más színnel is el lehet játszani. Az ablakokban lévő fonott kosarak esetén meg még izgalmasabb a beültetés a magasság miatt, ahol is az álló növények mellett teret kapnak a terülők, futók, és félfutók is. Mondok példát az enyémek közül és a képeken meg is nézhetitek. Álló Muskátli, Ausztrál Százszorszép, Csüngő Petúnia, és Illatos Kakassarkantyú. Vagy Muskátli, Csüngő szárú Édesburgonya és ismét a Kakassarkantyú. Szeretek a virágos virágok közé " levélzöldeket" tenni, mert nagy " hangulatfokozók" és jól kiemelik a virágokat. (Szalmagyopár, Kakassarkantyú, Aprólevelű Üvegcsalán...stb) Az egynyáriak zöme ugyan szereti a napot, de azért szerencsére az árnyékosabb helyeknek is megvannak a megfelelő növényei és ugyanúgy lehet őket is társítani egymással. A lényeg mindegyiknél, hogy azonkívül, hogy a megfelelő fényviszonyok közé, jó minőségű földbe kerüljenek, akár egymagukba, akár közel azonos igényű növényekkel összerakva, a folyamatos virágzás érdekében állandóan kapjanak tápoldatot és az elnyílott virágokat mindig távolítsuk el. Egyébként nálam az évelőkkel való összeültetésre is láthattok példát, itt főleg "űrtöltő" szerepet betöltve. Mert "vakációzott" már Angol Muskáli a Francia Levendulával egy cserépben a Magyar törzses rózsám alatt. Jó kis nemzetközi csapat volt! És a szintén cserepes Egresfáim is a hosszú, magányos tél után rendszerint kapnak nyári társaság gyanánt Lisztes Zsályát, Bazsalikomot... A Tűzesőnek volt már Tátikája, A Meténgnek Kerti Lobéliája, a Kánnának Díszcsalánja...Szerintem már mindegyik izgatottan várja, hogy idén "kivel" hozom őket össze?!:-))
Megjegyzések
Megjegyzés küldése